Századok – 1974

Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V

HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA (II. RÉSZ) 335 készülettel és bátor, öntevékeny, kezdeményező vezetői képességekkel és készségekkel. Veress tábornok még Miklós Bélánál is kevesebbet tett. „Arra, hogy első lépésem az oroszokhoz való átmenet, nem gondolhattam. Személyemet illetően mindenesetre biztonságosabb helyzetbe kerültem volna !" Az utóbbi mondatban Miklós Bélával szemben feltétlenül igaza van, de ez nem menti azt a súlyos mulasztását, hogy ő, aki jóval korábban már gondolt a szovjet csapatokkal való kapcsolat-felvételre, most ebben az irányban semmit sem tett, noha azt a terv, a titkos jelszó parancsa is előírta. Ennek az előkészületlenségnek, szervezetlenségnek következtében és határozott intézkedéseknek a hiánya miatt történhetett meg, hogy Veress Lajos vezérezredes hadseregparancsnokot, mielőtt még ideje lett volna nagy késéssel tevékenykedni az átállás érdekében, a német fasisztákkal együttműködő saját volt beosztottjai, október 16-án reggel 4 órakor letartoztatták. A volt tábornok ezekért a tetteiért is nyilas bíróság elé került, amely 15 évi fegyházra ítélte.285 Elsősorban ez az előkészületlenség és ezek a vezetési hibák okozták, hogy ez a hadsereg sem válhatott a magyar függetlenség és szabadság hadseregévé. Talán ezekre a mulasztásokra is gondolt dálnoki Veress Lajos volt hadseregparancsnok, amikor 1970-ben a „Miért nem sikerült a »kiugrás« ?" című cikkében a feltett kérdésre — közben ugyan szovjetellenes rágalmakat is szórva — a következő, részben mentegető, de a lényeget is kifejező választ adta: „A »kiugrás« nem sikerült, mert a németek által megszállt országban a magyar hadsereget sem kellőképpen felvilágosítani, sem előkészíteni nem lehetett. Végeredményben a kormányzó nem »kiugrani«, hanem elszakadni akart. Ezért is nem sikerült kísérlete, mert nem titkolta, sőt a német követtel előzetesen közölte tervét és csupán az időpontot tartotta titokban. . Z'

288 A harmadik katonai terület, amely a horthysta kiválás másik pillére volt, a budapesti hadtest. Parancsnokával, „Aggtelekyvel délben beszéltem telefonon és megmondtam, — írja Vattay október 15-re vonatkozóan —, hogy a németek ellen is érvényesek a védelmi intézkedések." Vagyis, a közvetlen összeköttetés itt is megvolt, de az utasítás itt sem határozott magyar fellépés a német megszállók ellen, hanem csak „védelmi intézkedések" voltak. A németek és a nyilasok azonban nemcsak védekeztek itt, hanem még jobban felkészültek, mint a fronton levő hadseregeknél. Már a déli órákban ellenakciókat indítottak. Előbb a Várból helyzetjelentéssel a hadtestparancsnokságra érkező testőrtisztet zárták be és tartották kb. 2 óra hosszáig fogva, s csak 3—4 óra között engedték vissza. Ez alatt Aggteleky tábornokot, a kormányzó utasításait végrehajtani hajlandó hadtestparancsnokot, helyettese, Hindy Iván, és annak németbarát tiszttársai, letartóztatták. így Budapesten egyetlen komolyabb, kormányzóhoz hű katonai erő sem maradt, amelyre a fegyverszünet végrehajtásában támaszkodni lehetett. Ezt követően sorra érkeztek a különböző zászlóaljak hűtlenségéről a bizalmas jelentések a Várba. „Elsőnek a megbízhatónak tartott 9/II. zászlóalj — a Kormányzó ezredéből — állott át, — számol be az átállásokról Vattay Antal, — Latorczay ezredest megsebesítve lefogták, a helyőrséget a nyilasoknak segítségül felajánlották. Csendőrség, majd a rendőr -285

PI. Arch. 263. f. 1/1. Dálnoki Veress Lajos 1946. júl. 1-i, Kiskőrösön írt beszámolója, és Rozsnyói Á. : i. m. 883. 286

Dálnoki Veress Lajos: Miért nem sikerült a „kiugrás"?. Új Látóhatár, 1970. ápr. 16. XIII. évf. 2. sz. 164-166.