Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1096 KOROM MIHÁLY ség is átallott. A beérkezett ejtőernyősök is átállottak. így délután 18—19 h-ig már csak a várban levő 3 — 400 testőr maradt meg hűségben."28 7 Az elkövetett mulasztások, a budapesti hadtest kikapcsolása, a vezérkar, valamint az átállt zászlóaljak árulása következtében a háborúból való kiválás katonai terve és annak biztosítása elsősorban Budapesten már október 15-én a késő délutáni órákra teljes egészében összeomlott. A kezdeményezés fokozatosan német és nyilas kézbe ment át. Bár a különböző szervek és tényezők közben még a maguk módján próbálták teljesíteni elgondolt feladatukat. A miniszterelnök és a kormány, miután biztosítottnak látszott, hogy a magyar csapatok nem teszik le a fegyvert, a német követségnél lépett akcióba. Ennek az az irreális célja volt, hogy a németekkel való további tárgyalások útján „mindkét kormány részére megnyugtató álláspont alakuljon ki," — jegyzi meg a volt miniszterelnök. A fegyver le nem tétele és a harc továbbfolytatása ellenében az elhurcolt Bakay tábornok és ifj. Horthy szabadon bocsátását remélték és „olyan légkör megteremtését, hogy a két államvezetés főleg katonai vonalon egymástól simán tudjon elválni."28 8 A németekkel való ismételt tárgyalást az azon Lakatossal együtt résztvevő Hennyey külügyminiszter is hasonlóan indokolta.28 9 Rakovszky Iván miniszter a valóságos helyzetről már többet árult el. A magyar tárgyalási célról azt írta, hogy „a békés lebonyolítás feltételeiről", vagyis a németek szabad elvonulásáról akartak tanácskozni. A németek pedig a tárgyalással szerinte azt szerették volna elérni, hogy a magyar tárgyaló fél mindent csináljon vissza, illetve Szálasival oldjon meg.29 0 A németek célja 15-én délután a valóságban Horthyékkal és a kormánnyal kapcsolatban az időhúzás, az időnyerés volt, azért, hogy egyrészt teljes sikertelenségbe fullasszák a kilépési kísérletet, másrészt pedig e mellett esetleg megérleljék a helyzetet a nekik megfelelő „békés lebonyolításra", vagyis a puccshoz megnyerjék Horthyék utólagos jóváhagyását, s ezáltal a törvényesség, a jogfolytonosság látszatát is megőrizzék. Ez az oka, hogy a németek nem utasították kereken vissza a kormánnyal való további tárgyalásokat, és mindent megtettek, hogy a tárgyalási készség bizonyos látszatát fenntartsák. Ugyanakkor semmilyen kötelezettséget vagy ígéretet nem vállaltak, vagy tettek Horthyéknak. Ezt példázza Veesenmayer követ magatartása, aki Lakatos és Hennyey megkeresésére — a különböző katonai lépésekre hivatkozva — nem volt hajlandó a miniszterelnökhöz menni, de késznek mutatkozott a német követségen tárgyalni. Veesenmayer, vagyis a politikai vonal a ,,mézesmadzag"-taktikát alkalmazta, s az eredményt mutatja, hogy a magyar miniszterelnök és külügyminiszter a kora esti órákban, kb. fél hétkor megjelent a német követségen. Ott azonban kiderült, hogy szóbeli előterjesztés alapján a németek nem hajlandók tárgyalni, és előzetesen követelik a vár védelmére lerakott aknazár eltávolítását. Abban állapodtak meg végül, hogy az aknazár megnyitása után, még aznap a magyar kormány írásban át fogja adni javaslatait a németeknek.291 287 HIL. Békeelőkészító. III. doboz. A/III/16. Vattay tanúvallomása. 288 OL. Filmtár. 16721. Lakatos G. feljegyzése. 289 Uo. Hennyei G. vallomása. 290 Uo. Rakovszky Iván 1944. okt. 20-i kihallgatása a BM. Államvédelmi Központ által. 291 Uo. Lakatos, Hennyey és Rakovszky kihallgatási anyaga. Továbbá: HIL. Tan. gy. 2578. Szent-Iványi D. jegyzetei.
