Századok – 1974

Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI

1042 V.ÍCZY PÉTER sem maradt életben. Orosz földön mindmáig él az a közmondás: elvesztek, akárcsak az avarok, akiknek többé se nemzetségük, se ivadékuk."3 A latin irodalomban sem ismeretlen ez a felfogás az avarok sorsáról. Einhard, Nagy Károly életrajzírója például így ír: ,,Az avarok azaz a hunok ellen viselt háború . . . nyolc év után végül is befejeződött. Hány és hány csatát kellett megvívni, s hogy mennyi vérnek kellett kiömlenie, annak bizonysága a lakatlanná vált Pannónia (vacua omni habitatore). Ahol előbb még a kagán székelt, ott gazfű nő és semmi sem emlékeztet a volt emberi hajlékra. Ebben a háborúban a hunok egész nemessége elpusztult, s minden dicsősége tovaszállt."4 Notker Balbulus (megh. 912) 883-ban III. Károly buzdítására új életrajzot írt Nagy Károlyról, de az avarok vereségét csak Einhard nyomán közli.5 Arnulf uralkodásának elején (888 körül) Einhard túlzásait még fokozza Poéta Saxo." Paulus diaconus itáliai folytatója Lothar uralkodásáig (824) beszéli el az eseményeket. A 796. évnél megjegyzi: Hunnorum gens, que erat ultra Danubium, per Pippinum, Caroli regis filium, Francorum potestati subiecta, deleta est? De nemcsak a régiek írtak így, az újabb történeti irodalomban is visszavisszatér az a gondolat, hogy az avarság teljesen kiveszett, ha nem is a háború következtében, hanem sokkal inkább a politikai szervezet szétesése után kéthárom évtized múlva. Az idézeteket a fent közölt forráshelyek adják. Tehát vizsgáljuk meg e forráshelyeket.8 3 Ószláv közvetítés lehetőségére mutat a Suidas-Lexieon „Bolgárok" címszavának ószláv fordítása (Gy. Moravcsik: i. m. I, 513). A kijevi évkönyvek új kiadása D. Sz. lÁcha(ev—B. A. Romanov, Ровесть временных лет I, Moszkva—Leningrád, I960, 14, 23. Német fordítása R. Trautmann: Die altrussische Nestorchronik. Leipzig 1931, cc. 12, 296 — 7; angolul S. H. Cross—О. P. Sherbowitz-Wetzor : The Russian Primary Chronicle, Cambridge (Mass.), 1953, 55 — 66. 4 Binhardi Vita Karoli Magni c. 13 ed. O. Holder-Egger. Hannoverae et Lipsiae, 1911, 16. 5 Notkeri Balbuli Gesta Karoli Magni imperatoris 2 с. 1 ed. H. F. Haefele. Berlin, 1969, 50 — 51: Quos tarnen invictissimus Karolus ita in annis octo perdomuit, ut de eis ne minimas quidem reliquiae remanere permiserit. Ld. meg c. 27, p. 37 — 38. «Poeta Saxo 3 v. 300-312. 7 Pauli Continuatio Romana a. 796 ed. MG SS rer. Langobardicarum, 202. 8 Az általános felfogással szembehelyezkedve már korábban is hirdették egyesek, hogy az avarság — birodalma felbomlása után — fennmaradt, sőt megérte a magyar honfoglalást. Ilyen értelemben értekezett Polányi István: Hová lettek a nyugatmagyarországi avarok és a nyugati gyepű finn-ugor (török) népessége? (Vasi Szemle 2, 1935, 342— 376), László Oyula: A honfoglaló magyar nép élete, Bp., 1944 (2. kiad.), 95—101, valamint Csallány Dezső: A 10. századi avar továbbélés problémája (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956, 39 — 48); Szabó János Győző: Das Weiterleben des Spätawarentums auf dem Alföld im 10. Jh., Szeged, 1965; Váczy Péter, (Győr) város az ókor és a középkor fordulóján (Dávid L.—Lengyel A.—Z. Szabó L. : Győr. Várostörténeti tanulmányok. Győr, 1971, 49—78). Egyébként még a legújabb történeti kutatás is kitart amellett, hogy a politikai szervezet felbomlása után két-három évtized elegendő volt az avarság teljes népi széthullásához. Erre Id. A. Kollautz: Die Awaren (Saeculum 6, 1954, 168 kk.). H. Mitscha-Märheim 1963-ban megjelent könyvében (Dunkler Jahrhunderte goldene Spuren, Bécs, 154) azt fejtegeti, hogy a pásztorélethez szokott avarság a kellő állatállomány és a tágas legelők hiánya következtében elszegényedett, majd a testben leromlott nép maradékát a gyakran dühöngő járványok vitték el a rezervátumban. Aventinus egyik forráskivonata a kérdéses avar rezervátumot már 868-ban deserta Boiorum néven emlegeti, amit H. Mitecha-Märheim úgy magyaráz, hogy a hajdani „boj pusztaság" megint lakatlan lett, azonban Karlmann és Rasztiszláv morva herceg újbóli benépesítését tervezték. Ezzel a gondolatmenettel sok tekintetben egyezik J. Deér felfogása (i. m. 782 — 784). A levert