Századok – 1974
Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI
A FRANK HÁBORÚ ÉS AZ AVAR NÉP 10 бб A Suidas-lexikon adatának helyes megítéléséhez szükséges az egész szövegrészt elolvasni. Krum kán, győzelme után, — írja a szerző — meg akarta tudni az eléje terelt avar foglyoktól, hogy fejedelmük és népük vesztét mi is okozta tulajdonképp. Erre a foglyok sorjában előadták mindazokat a bajokat, melyek megrontották társadalmukat. Elbeszélésük a szerző szerint oly nagy hatással volt a kánra, hogy tüstént szigorú törvényeket hozott, nehogy saját népe is az avarok sorsára jusson. Az avarokról szóló történet tehát csupán bevezeti Krum törvényeit, azok barbár szigorát kívánja mintegy megmagyarázni, mentegetni. Suidas nyilván oly író művéből merített, aki a bolgár udvarral kapcsolatban állt. A Balkánon idegen környezetbe került bolgárságnak előbbutóbb alkalmazkodnia kellett a hellén világ és a kereszténység hagyományaihoz. Például ilyen célzattal készült I. Borisznak (853—888) az a levele is, melyet Miklós pápához intézett, tartalmát azonban csak a pápa válaszából (responsa Nicolai) ismerjük. Hasonló törekvés nyilvánul meg Suidas forrásában. A keresztény hitre térő Bulgária szokásai szelídítésére kényszerült.9 Az avar foglyok vallomása tulajdonképpen politikai célt szolgál, mert alapos a gyanúnk, hogy tartalmát Krum törvényeihez igazították. Vessük össze a foglyok vallomásának egyes tételeit a közölt Krum-féJe törvényekkel. Ott, ahol az egyezés nyilvánvaló, jogosan gondolhatunk a bolgár szerző kezemunkájára. Ha viszont hiányzik a párhuzam a törvényekben, a vallomást hitelt érdemlőnek kell tartanunk. Az elkövetett avar bűnök listáján első helyen áll egymás bevádolása és kölcsönös gyanúsítása. S íme a törvénykönyvnek ugyancsak az első cikkelye is a vádaskodók elbírálásáról, a hazug feljelentők megbüntetéséről szól. Aki ebben bűnösnek találtatik, azt agyon kell ütni 1 A vallomás a második helyen említi azt az avar bűnt, hogy a hitványok és a tolvajok összejátszottak bíráikkal. Krum második törvénye hasonlóképpen megbünteti a tolvaj pártfogóját, mégpedig vagyonvesztésre ítéli. Maga a tolvaj ugyan életben marad, de lábát megcsonkítják. A harmadik avar bűn a sok jó bor élvezete következtében elterjedt mérhetetlen iszákosság volt. Ennek megakadályozására Krum törvénykönyvének ugyancsak harmadik pontja rendelkezik: országában minden szőlőtőkét ki kell irtani ! Ezzel szemben nincs párhuzam a törvénykönyvben a következő avar bűnökre: a közéletben mellőzték az erőseket és az okosokat, a felelős közegeket meg lehetett vesztegetni, a kereskedelem fellendülése nyomán elhatalmasodott a kufárság. Deér a foglyok vallomásából elpuhultság, degeneráltság jelét vélte kiolvasni, s ebből magyarázta a 791 és 795, 796. évi frank hadjáratok sikerét. Az előadottak után azonban nem kétséges, hogy Suidas forrása célzatosan festett komor képet az avar bűnökről s az avar tragédia mértékéről. Krum avar győzelmét hitelesnek fogadhatjuk el, de kételkednünk kell abban, hogy az avar avar nép csak addig maradt meg, míg egyedi politikai szervezete fennállt. Közvetlenül 828 után azonban Pannóniában is bevezették a frank közigazgatást, aminek következtében az avar nép, összetartó erő híján, felbomlott és földesúri szolgák sorsára jutott. Nem a háború, hanem ez a szolgasors végzett az egyedekre hullott néppel. Az elbeszélő kútfők kétségtelenül túloznak, állításukat azonban az avarság teljes pusztulásáról el lehet fogadni. 9 Responsa Nicolai I. papae ad consulta Bulgarorum ed. MG Ер. VI, 568 kk. A 13. pont tartalmából arra lehet következtetni, hogy az élő bolgár szokásokat valamiképpen összhangba kívánták hozni a kereszténység előírásaival. A bolgár fejedelem kéri tehát I. Miklós pápa segítségét. A pápa válaszában olvassuk: leges vos mundanas postulare perhibetis.
