Századok – 1974

Krónika - Tudományos ülés a Magyar Országos Levéltár újjászervezésének 100. évfordulója alkalmából (Ress Imre) 1017/IV

1018 KRÓNIKA ún. ankét-bizottság útmutatásai szerint tervezték végrehajtani. Ennek alapján Pauler a Levéltár anyagának történetileg kialakult szerves tagolódását meg kívánta változtatni, s ehelyett mesterségesen kialakított tematikus és kronologikus egységeket tervezett. Az általa elképzelt gyűjteményekből azonban csak a Diplomatikai Levéltár valósult meg, amely a mohácsi vész előtti okleveleket ós iratokat tartalmazta. A nagyszabású átrendezési program többi célkitűzésének realizálásához azonban a raktározási viszonyok nem voltak megfelelőek s a személyi feltételek is hiányoztak, így az őrzött anyag zömét alkotó kormányhatósági levéltárak rendje továbbra is történeti alapon nyugodott. Miután a századfordulón nemzetközileg általánosan elfogadottá lett a levéltári fondok megbonthatatlanságának elve, az ún. proveniencia elv, Pauler rendezési programja is elvesztette aktualitását. Jelentősebb rendezési munkát a Levéltár első polgári korszakában csak a Diplomatikai Levéltár folyamatos fejlesztésével végeztek, és megkezdődött a Kamarai Levéltár limbusának rendezése. Ebben a korszakban a millennium alkalmából készítette el Tagányi Károly az első levéltárismertetéseket. Annak ellenére, hogy az 1874. évi újjászervezés után a levéltári munkában a korábbi tisztán igazgatási feladatok helyett a tudományos jellegű munka fokozatosan előtérbe került, a levéltár által készített néhány tematikai segédlet inkább igazgatási és gyakorlati célokat szolgált — Pauler következetes személyzeti politikájának eredményeként 1874 után a levéltár tudományos jellege fokozatosan erősödött. A fejlődés következtében azonban nem egy mai értelemben vett levéltári intézmény, hanem az ország legjelentősebb történelmi kutatóhelye alakult ki. Az 1874 után megindult fejlődés az 1920-as években gyorsult fel, amikor Klebelsberg tudománypolitikai koncepciójának megfelelően a Levéltár a Belügyminisztérium hatásköréből 1922-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá került. Az 1934-ben bekövetkezett másik szervezeti változás, a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának beolvadása elsősorban értékes családi levéltárakkal gazdagította az Országos Levéltár anyagát. A tudományos jelleg erősödésével és a tudományos dolgozók számának emelkedésével azonban nem járt együtt a tudományos igényű levéltári feldolgozó munka növekedése és a levéltártudomány művelése. Egyrészt kétféle igazgatási jellegű feladat — a nemességigazolás és a kutatószolgálat — a tudományosabb igényű levéltári munkát hátráltatta, másrészt a Levéltár dolcozói által végzett kutatómunka elsősorban nem a levéltártudományt, hanem a történettudomány különböző ágait gazdagította. — 1945 után az Országos Levéltár illetékességi köre jelentős változásokon ment keresztül. Egyrészt kiterjedt az államosított kapitalista gazdasági szervek irataira (ezeket kezdetben az 1953-ban alakult Központi Gazdasági Levéltár őrizte, amely 1962-ben lett az Országos Levéltár szervezeti egysége), másrészt megkezdődött a népi demokratikus kori iratok átvétele. Alapvető változást jelentett az is, hogy a levéltári anyag védelme kiterjedt arra az anyagra is, amely még az iratképző szervek birtokában van. 1970 az illetékességi kör szempontjából döntő fordulatot hozott, mivel megalakult az ország második központi levéltára, az Új Magyar Központi Levéltár, amely az 1945. január 1-е után keletkezett országos jellegű és jelentőségű állami iratanyag őrzője lett. Jelentősek voltak a szocialista korszakban a belső szervezeti változások, amelyek során a Levéltár anyaga történeti tagolódásának megfelelő részlegek jöttek létre. A korábbi korszakhoz képest a legjelentősebb változást mégis az jelentette, hogy súlyponti feladat lett a levéltári feldolgozó munka, a rendezés, a selejtezés és a levéltári segédletek készítése. A levéltári feldolgozó munka megindítását azonban hátráltatta, hogy az 1945-ös harci események során súlyosan megrongálódott raktárakban elsődlegesen az anyag biztonságáról kellett gondoskodni. A levéltári anyag védelmére a későbbiek során olyan új eljárásokat vezettek be, mint a biztonsági filmezés, a konzerválás és a restaurálás. A szocialista kori levéltári feldolgozó munka eredményeként 1973-ra már szinte a Levéltár egész anyaga középszinten rendezett lett és az anyagban való tájékozódást négy ismertető leltár és 62 kötet középszintű áttekintő raktári jegyzék (repertórium) segíti. A történelmi kutatóhelyek specializálódásával az intézmény ebben a korszakban a történelmi irodalomnak elsősorban a levéltári profilba tartozó ágait művelte. A legjelentősebb eredményeket a levéltári segédletek, a forrásközlés, a történeti statisztika és a hivataltörténet terén érte el. Ember Győző főigazgató az Országos Levéltár 100 évéről adott átetkintését azzal a megállapítással zárta, hogy az intézmény újjászervezésének 100 éves évfordulóján nemcsak kettős alaprendeltetésének, a levéltári anyag biztonságos megőrzésének és használhatóvá tételének tesz eleget, hanem a történettudomány mellett a levéltártudománynak is kutató bázisa lett. Sashegyi Oszkár főigazgatóhelyettes, a történettudományok kandidátusa nyitotta meg a Levéltár százéves történetének egy-egy részterületét tárgyaló korreferátumok sorát. Előadása, amelyben az Országos Levéltár dolgozóiról adott áttekintést, azt vizsgálta, hogy az intézmény elé tűzött feladatok végrehajtásához milyen képzettségű és