Századok – 1974

Történeti irodalom - Forrásszemelvények a magyar társadalom életéből (Ism. Gergely András) 992/IV

994 TÖRTÉNETI IRODALOM anyaga nem alkot egységet. Az újszerű művet talán leginkább olyan kutatásmódszertani kézikönyvnek tarthatjuk, amely egy levéltári intézmény egyetlen forrástípusának számbavételével, kutatásával, forrásértékével és felhasználásával foglalkozik. A dolog természetéből következik, hogy a térképek hasznosítását bemutató tanulmányok megállapításainak többsége nem csupán helyi jelentőségű, hanem országos érvényű. A kötet egésze a térképek adatainak értékesítésében érdekelt kutatóknak: történészeknek, régészeknek, néprajzosoknak és nyelvészeknek egyaránt hasznos és komoly segítséget nyújt. A mű két fő részből áll. A terjedelmesebb rész a térképkatalógust és a hozzá tartozó mutatót, a másik pedig különböző tanulmányokat foglal magában. Ezekhez a részekhez csatlakozik a katalógus és a mutató keletkezéséről szóló bevezető, a 18 fotómásolat, amely a gazdag térképanyagból ad némi ízelítőt, a megye kora Árpád-kori településhálózatát ábrázoló melléklet és a német nyelvű kivonat, amely részletesen ismerteti a kötet tartalmát. A precíz tér képkatalógus, melyet Módy György készített, a debreceni Hajdú-Bihar megyei Levéltár mintegy 1250 kéziratos térképének leírását közli. Az 1746 és 1969 között keletkezett térképek túlnyomó többsége a XIX. század első feléből származik. Az új katalógus lényegében a korábbi sorozat fentebb ismertetett közlésmódját követi. Előnye viszont, hogy térképleírásaiban — ahol szükséges — a térkép fontosabb tartalmi elemeit, kartográfiai adatait, díszítőrajzait is megemlíti. Ezáltal a katalógus beszédessé válik. A kutató a leírás alapján is tájékozódhat a térkép értékeiről és megállapíthatja, hogy mit várhat tőle. A szerkesztő a katalógus gazdag anyagát az újonnan kialakított és kissé mesterkéltnek tűnő levéltári rendnek megfelelően öt csoportra (1. Debrecen város térképei, 2. A hajdúvárosok térképei, 3. Bihar vármegye térképei, 4. Szabolcs vármegye térképei, 5. Hajdú vármegye és Hajdú-Bihar megye térképei) osztotta. Az egyes csoportokon belül a térképleírások időrendben követik egymást. A csoportok térképeinek összetartozásáról pedig az egyes részek előtt álló rövid bevezetők tájékoztatnak. A térképkatalógushoz szorosan kapcsolódik a kötet végén elhelyezett mutató, amely Nagy Ágnes (Nagy Gyuláné) alaposságát dicséri. Ez a rendkívül sok munkát és türelmet igénylő mutató a térképeken olvasható teljes névanyagot magában foglalja. Települések, illetve birtokok szerinti csoportosításban nemcsak a földrajzi (hely-, dűlő-, víz- stb.) neveket, hanem a térképeken szereplő birtokosok, ingatlantulajdonosok nevét is közli. A gazdag névanyag közrebocsátása egyben jelentős hozzájárulás a földrajzi nevek gyűjtésének egyre inkább országos méretűvé váló mozgalmához. A mutató külön részben a térképek szerzőiről is tájékoztat. A kötet öt tanulmánya közül három csatlakozik a térképkatalógushoz. A három cikk (Mesterházy Károly: A kéziratos térképek régészeti hasznosítása. — Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi hasznosításának kérdései. — Komoróczy György : A térképek történeti forrásértéke) a kötet térképanyagára épül, azt mintegy példatárként használja, miközben rámutat a térképek adatainak sokoldalú kamatoztatására az elpusztult települések kutatásában, a helynevek gyűjtésében és lokalizálásában, a népélet ábrázolásában, az agrár- és településtörténet művelésében. Komoróczy György tanulmánya ugyanakkor a térképek egyfajta felhasználását és a többi írott forrással való kapcsolatát is bemutatja, amikor az óriási határral és tanyavilággal rendelkező Debrecen településföldrajzi helyzetét ismerteti. A további két tanulmány kevésbé illeszkedik a kötetbe. Ez a két cikk a mai Hajdú-Bihar megye településtörténetét vázolja a IX. századtól a török kiűzéséig (XVII. század vége). Mesterházy Károly a tatárjárásig (1241 — 42) terjedő áttekintésében a régészeti ásatások és terepbejárások, a helynóvtipológia és a legkorábbi oklevelek segítségével rajzolja meg a megye korai településhálózatát. Ennek kialakításában a honfoglalás és a királyi megyerendszer kiépítése mellett többek között a kevésbé életképes települések (praediumok) elsorvadása és a különböző telepítési akciók is hatottak. A szerző szerint a megye területén a tatárjárásig mintegy 250 kisebb-nagyobb, hosszabb-rövidebb ideig létező település keletkezésével lehet számolni. Ezzel és egyéb megállapításaival (a késő avar népesség kontinuitásának kérdése, a nemzetségi központok, a törzsi települések kutatásának fontossága) további gazdag kutatási programot kínál a régészet számára. Módy György tanulmánya elsődlegesen történeti feldolgozásokra támaszkodik, amikor a terület település- ós birtoklástörténetének különböző szakaszait megrajzolja. Összefoglalásában a királyi, nemzetségi, egyházi és nemesi földesurak birtoklástörténetének bemutatása mellett fontos helyet kap a hatalmas debreceni uradalom kialakulása és sorsa, továbbá a hajdúvárosok létesítése a XVII. század elején. Befejezésül sajnálattal jegyezzük meg, hogy a kötetben számos értelemzavaró és bosszantó pontatlanság és sajtóhiba (pl. a szép borítólapon a kiadás éve tévesen 1970) található.