Századok – 1974

Történeti irodalom - Források Budapest múltjából IV (Ism. Izsák Lajos) 989/IV

989 TÖRTÉNETI IRODALOM éa nyomdászok ilyen részletes ábrázolása révén új és lényeges színeket téve hozzá a kor Szombathelyének történetileg még bizony nagyon is kidolgozatlan képéhez. A képnek persze minden adatgazdagsága ellenére vannak hiányai, fehér foltjai is. Amint már utaltunk is rá: nyomdák és nyomdászok végig kissé elszigetelten állnak: sem a város ipara, ill. az ilyen nagytömegű nyomdát odavonzani és fenntartani képes általában is nagyszabású fejlődése, sem a szombathelyi munkásság és a mozgalom egésze nem igen jelenik meg a képen, — mint ahogy az egyes nyomdák technikai színvonalának alakulásáról sem kapunk elég rendszeres felvilágosítást. — Ugyanígy, minden részletgazdagsága ellenére is némileg elszigetelt marad Lékai-Lingauer Albin alakja is. A nyomdájának falainál megtorpanó ábrázolás nem vesz tudomást pl. arról a Lingauer pályáját és így egész nyomdai vállalkozását döntően befolyásoló körülményről, hogy Lingauer, miután 1919 tavaszán eltűnik Szombathelyről, Szegedre ment, ahol Gömbössel és Kozmával került szoros kapcsolatba, annyira, hogy intranzigens jobboldalisága miatt Gömbössel együtt a franciák végül is eltanácsolták Szegedről — ekkor ment a Feldbach-i (és nem Laibach-i) tiszti csoporthoz. Itt és Gömbös mellett kivált a rendszernek minden tájékoztatást érintő ügyben szürke eminenciásával, Kozmával szövődött barátságának ugyanis nyilván döntő része lett abban, hogy Lingauer legitimista (tehát ellenzéki, de szerző által nem eléggé hangsúlyozottan jobboldali ellenzéki) magatartása ellenére is végig megtartotta hatalmát és befolyását. Ilyen múltja és ilyen kapcsolatai folytán Lingauer ui. mindig biztos lehetett abban, hogy őt a rendszer soha nem fogja veszni hagyni, sőt többet is néz el neki, mint másoknak — mint ahogy pl. csődügyének tanúsága szerint nem is számított rosszul. — Ugyanígy a nyomdászéletmódot illetőleg is hiányolnunk kell, hogy szerző megáll a nyomdászok közösségi élete egyes mozzanatainak bemutatásánál; az egyéni életmód sokféle típusának alakulását: lakást, táplálkozást, ruházatot, az életszínvonalat e komplexen meghatározó elemeket illetőleg ezeknek rajzával már adósunk marad. Pedig, ahogy minden során érződik, a nyomdászokhoz, köztük még ma is élő öregekhez is személyileg és érzelmileg is igen közel állva, éppen e vonatkozásokban valóban még sokat és tanulságos dolgokat tudott volna elmondani. S ha szóvá is kell tennünk néhány olyan apróbb hiányosságot, mint a 7. jegyzetben idézett latin szöveget az értelmetlenségig eltorzító olvasati hibákat, vagy annak a körülménynek Lingauertől való átvételét, hogy lapját a románok nem cenzúrázták (ami nem is csoda, mert Szombathelyen nem volt román megszállás), a 36. oldalon „hosszú lejáratú kölcsön" helyett az értelmetlen „kassza lejárata kölcsön" említését, — mindez nem csökkenti Kuntár könyvének alapvető érdemét. Könyve révén nemcsak Szombathely helytörténete lett gazdagabb egy hasznos és tanulságos munkával —, de a legújabb kori helytörténeti kutatás általában is jól használható, probléma felvetésében is, megoldásában is hasznos indításokat adó munkát kapott a kezébe. VÖRÖS KÁROLY FORRÁSOK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL IV. 1945—1950 (A Fővárosi Levéltár kiadása. Budapest, 1973. 569 1.) Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára jelent meg a „Források Budapest múltjából" című sorozat negyedik — Gáspár Ferenc által szerkesztett — kötete, amelynek közel kétszáz dokumentuma a felszabadulást követő fél évtized eseményeit mutatja be. Fél évtized nem nagy történelmi időszak, viszont ez a dokumentumgyűjtemény azt az öt esztendőt fogja át, amely alatt lezajlott Magyarország és benne a főváros történelmének legdöntőbb változása: a szocialista forradalom győzelme és megkezdődött a szocializmus építése. A kötet összeállítói — szemben a hasonló jellegű forráspublikációkkal — nem 1948 nyarával zárták le munkájukat, hanem ezen túllépve — úttörő kezdeményezésként — egészen I960 végéig követték nyomon az eseményeket. így egységes képet tudtak adni arról a folyamatról, hogy a romokban heverő főváros hogyan vált a szocialista tulajdonviszonyokat megvalósító, tanácsvezetésű Nagy-Budapestté. A kötet iratanyaga három fejezetre oszlik. Az első fejezet, amelynek címe: „Budapest újjászületése; a népi erők a város élén" a főváros területének felszabadulásával kezdődik és 1946 októberéig mutatja be Budapest új arculatának kiformálódását. Budapestet a szovjet hadsereg hat hétig tartó súlyos harcok árán szabadította fel. A német és magyar fasiszta csapatok ellenállása, az utcáról utcára folytatott ostrom következtében a főváros romvárossá vált. Az 1946. március 26-i összeírás mindössze 832 800 lakost talált a fővá-