Századok – 1974

Történeti irodalom - Kuntár Lajos: Szombathelyi nyomdák és nyomdászok (Ism. Vörös Károly) 988/IV

988 TÖRTÉNETI IRODALOM koncepciózus adatgyűjtő. Politikájában ellenzéki, de érezteti saját hatalmát s felhasználja a politikusokét is (162. 1.) ! A feldolgozók azonban nem néztek szembe ezekkel a problémákkal. Ennyit a kötetekről. A vállalkozás egészében sikeres, s megérdemli a népszerűséget. S végre méltó közismereti emléket állít tudósainknak. Jó lenne, ha a további gyűjtemények kötetein már vörös fonalként húzódnék végig annak vizsgálata, hogy mit is jelentett, mi célt szolgált maga a tudomány a magyar tudomány nagyjai számára. Gergely András kuntár lajos: SZOMBATHELYI NYOMDÁK ÉS NYOMDÁSZOK (Szombathely, é. п., 295 1., táblák) Kuntár Lajos könyve a történeti kutatásban mindmáig elsősorban gazdag római kori és barokk művészeti emlékei révén nagyhírű dunántúli város legújabb kori történetének egy sajátos, bár nem kevéssé jellegzetes részletével: a város nyomdászatának történetével ismerteti meg az olvasót. A kötet az újkori városfejlődés és a nyomdászat kapcsolatát jellemző rövid első része után második részében felvázolja a város, még a feudalizmus keretei között, már a XVIII. sz. végén megindult első nyomdáit: ismerteti a Siess család, Perger Ferenc, Reichardt Károly, a Bertalanffyak, Seiler Henrik nyomdáit és a századfordulóig kialakult különböző kis, többnyire rövid életű és csak igen korlátozott ható- és munkakörű többi nyomdát, melyeknek együttese Szombathelyt már a századfordulóra a Dunántúlnak nyomdászatilag is egyik központjává tette. Majd bemutatja a századfordulótól már a modern tőkés fejlődés igényeinek megfelelő üzemformákban és üzleti politikával, üzleti és politikai morállal létrejött nagy — és az árnyékukban tovább próbálkozó kisebb — nyomdavállalatokat, végül a felszabadulás után kibontakozó már szocialista nyomdászatot. Külön fejezet foglalkozik itt az üzemszervezet, a vezetés és a felszerelés kérdéseivel. A kötet harmadik része részint a szombathelyi nyomdászok szakmai-politikai szervezkedését, erős munkásmozgalmát ismerteti számos érdekes, eddig kevéssé ismert adattal a szombathelyi munkásmozgalom történetéhez — részint a nyomdászélet és életmód, a nyomdásztársadalmat belülről összetartó erők vonatkozásában közöl érdekes, a fellendülő munkáséletmód kutatás szempontjából is országosan is figyelemre méltó részletadatokat. A kötet negyedik része röviden a nyomdai termékeket tekinti át az 1947-től 1968-ig itt előállított könyvek bibliográfiájával, valamint a 60-as évek végén megjelenő periodikák jegyzékével. A gazdagon jegyzetelt és a jegyzetek tanúsága szerint sajtó- és levéltári anyagra, de mellettük visszaemlékezésekre is támaszkodó kötetet szép, jórészében történetileg is érdekes képanyag egészíti ki. Kuntár munkája már tartalmának rövid áttekintéséből is láthatóan jelentős és utánzásra méltó kezdemény egy nagyobb regionális központ nyomdászatának részletes vizsgálatára. Figyelemre méltó mindenekelőtt a tárgy adatgazdag és így többnyire nagyon konkrét bemutatása: általa a könyv olvasója jó és részletes képet kap nemcsak az egyes szombathelyi nyomdák alakulásának időrendjéről, profiljáról, tulajdonosaik változásairól, de — ezeken keresztül —,ha nem is elég hangsúlyosan — arról a sajátos szerepről is, amit a nyomdák Szombathely regionális kulturális központtá fejlesztésében betöltöttek. Ezt a képet érdekes és a kulturális vonatkozásoknál kétségtelenül részletesebben kidolgozott adalékok egészítik ki a szombathelyi politikai sajtónak a nyomdavállalatokétól elválaszthatatlan történetéről, ennek központjában — joggal — a két világháború közötti szombathelyi, de ezen át az egész nyugati dunántúli politikai élet egyik vezéralakjának, Lékai-Lingauer Albinnak, a „Vasvármegye" c. lap az ellenforradalom rendjében oly tipikus pályát befutó egyik helyi vezéralakjának, főszerkesztőjének és tevékenységének bemutatásával. De nem kevésbé hasznos az a részletes kép, mely a magyarországi munkásmozgalom kezdettől fogva legteljesebben és legeredményesebben szervezett rétegének, a nyomdamunkásságnak nemcsak egy vidéki város viszonyai között kibontakozó szervezését, harcait mutatja be, hanem bevilágít elsősorban szervezeti életük mindennapjaiba, felvillantva — néhol a kollegiális karikatúra tréfás szemüvegén át nézve — egy-egy. éppen hétköznapiságával jellegzetes munkásportrét is. Nyomdák