Századok – 1974

Történeti irodalom - Bloch Marc: A történelem védelmében (Ism. Várnai András) 974/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 977 teljes megszállásakor illegalitásba vonult, a lyoni ellenállási csoport egyik vezetőjeként harcolt. 1944 tavaszán elfogták és kivégezték. Halálával nagy veszteség érte a francia ellenállást, hazáját és különösen a tudomány világát. Történetelméleti munkája „A történelem védelmében, avagy a történész mestersége" befejezetlenül is a XX. századi polgári történetírás egyik legfontosabb módszertani-elméleti eredménye. A komplex, összehasonlító vizsgálatok, és az azok szintézise alapján megírt elméleti összegzés célja „egy olyan történetírás, mely teljes egészében meg tudja ragadni az emberi létet, mindazokkal a dolgokkal, amelyeket alkotott és amelyek még parancsolnak neki". A történelem totalitásának ilyen értelmű felfogása, bár nem felel meg teljesen a marxi totalitás-fogalom értelmének, hasznos gyakorlati történetírási, történetszemléleti eredményekhez vezet, amiként azt Bloch munkásságán is végigkísérhetjük. A történelemnek, mint folyamatnak, mint egységes folyamatnak ábrázolása, vizsgálata Marc Blochot és az Annales-ban vele együtt és azóta tevékenykedőket arra az álláspontra vezette el, hogy „az egybeöntött egész akarása" nemcsak a múlt történetének vizsgálatát jelenti, hanem e történelmi vizsgálatnak a jelenkori gazdasági-társadalmi viszonyok konkrét elemzésével kell párosulnia, hogy a történelem tanulmányozása éppen azért szükséges, hogy a jelenben ránk háruló feladatokat jól végezhessük el. „Minden nehézségek ellenére — egyedül a múlt tanulmányozása képes bennünket elvezetni a társadalmi elemzéshez, ... a jelent nem lehet megérteni a múlt bizonyos tanulmányozása nélkül." Bloch bebizonyítja, hogy a gazdasági-történeti megfigyelésnek a messzi múltba visszanyúló tanulmányozása azért szükséges, mert „ha csupán egy keskeny sávra korlátoznánk az időben a változást, éppen a változást nem éreznénk át olyan parancsoló módon". Éppen ezen változás vizsgálata a lényeges a történelemben, „a történelem a változás tudománya". Bloch talán legjellemzőbb, és mindenképpen leglényegesebb példája: azok, akik a jelen vizsgálatával foglalkoztak, vagy a jelent hibásan a múltba is visszavetítették — a történelmi vizsgálat mellőzésével, „azért vallották, hogy a kapitalizmus rendszere örök, és megváltoztathatatlanok a törvények is, amelyeket tanulmányozásából kiszűrni véltek, mivel nem fogták fel, hogy a kapitalizmus a fejlődés egy Stádiumát képviseli csupán, s hogy könnyen elhalhat azokkal a speciális körülményekkel együtt, amelyek szülték, és amelyek elemzése egyébként kétségtelenül nem lehetetlen. Igen veszélyes dolog, ha a »ma« fogalmába a »mindig«-et is beleértjük . . . Az igazi történelem, amelyet csak egymást segítve, együtt művelhetünk, az egyetemes történelem." És az ebből a történetszemléletből az emberi tettre vonatkozó végkövetkeztetés: „A múlt nem ismerése nemcsak a ma megismerésének árt, hanem magát az akciót is meghiúsítja." „Az ember tudománya — a történelem." Ennél a blochi megállapításnál nem véletlenül jut eszünkbe Marxnak és Engelsnek „A német ideológiá"-ban megfogalmazott elve: „csak egyetlen-egy tudományt ismerünk: a történelem tudományát." Mindkét gondolat lényeges eleme, hogy az ember a természet történetéből kidolgozza a maga történelmét, hogy történelmében és történelme által lesz igazán ember. Ez a gondolatazonosság avatja Marc Blochot a polgári történetírás talán leghaladóbb alakjává. Éppen ezért Marc Bloch munkái a történészek számára különösen, de a történelem iránt érdeklődőnek is fontosak. írásai sokat megmutatnak számunkra a történelem tanulmányozásának hasznosságából, szükségességéből ós szépségéből is. Élete pedig az emberi helytállás nagyszerű példájaként áll előttünk. Bloch munkásságának aktualitását jól tükrözi, hogy válogatott írásait a közelmúltban sok helyen adták ki, többek között a Szovjetunióban is. Ezért üdvözöljük örömmel a magyar kiadást, amelyet Kosáry Domokos szerkesztett és látott el értő bevezetéssel. Várnai András 14*