Századok – 1974
Történeti irodalom - Bloch Marc: A történelem védelmében (Ism. Várnai András) 974/IV
976 TÖRTÉNETI IRODALOM egybefűzte a földjáradékhoz és a parancsoláshoz való jogot, és mindebből megteremtette az igazi uradalmat." Ügy tűnik, Bloch az összes „alapvető vonást" feltárta és bemutatta. Ez azonban csak látszat, ha megfelelően elemzettnek és nagyon meggyőzőnek tűnő társadalmi-történeti rajzot kapunk is. A blochi elemzés hibája az, hogy amikor általánosításra kerül a sor akkor másodlagos jegyeket jelöl meg a társadalmi-történeti feltételek, az egyes társadalmak lényeges alapvető meghatározásaiként. Azt írja: „a feudális társadalom megkülönböztető jegyei közé kell sorolnunk az uralkodó osztály csaknem teljes egybeesését a hivatásos harcosok csoportjával". Ezen jelleg alapján pl. párhuzamot vonhat az európai feudalizmus és Japán között, éppen azért, mert egy másodlagos jelenséget tekint a társadalmi struktúra lényegi elemei egyikének. Bloch leírja, hogy a japán paraszti termelési szerkezet más, mint az európai, leírja, hogy a császárság intézménye más, mint az európauralmi forma, mégis a hűbériség rendszere ós a Japánban létrejött hierarchikus képződmény közötti (látszólagos) hasonlóság, azaz egy másodlagos jegy alapján feudalizmust lát Japánban. Olyan példákat hoz, amelyek bizonyítják számunkra, hogy ismeri, csak éppen — nem tulajdonítva nekik lényeges szerepet — a kifejlett európai feudalizmust nem megfelelő hangsúllyal vonatkoztatja a germán forma alapvető sturktúrájára, lényegét alkotó elemeket, amelyeket Marx a szabad paraszti földmagántulajdonban és a közösségek ezen az alapon való „egyesülésében" jelöl meg, hozzátéve lényeges jegyként „egymásravonatkozásuk" legfontosabb módját: területeik közös fegyveres védelmét. Bloch azt írja, hogy „azok a társadalmak, ahol létezett fegyveres parasztság, vagy egyáltalán nem ismerték sem a vazallusi, sem a földesúri rendszert, vagy csak tökéletlen formában ismerték azokat", és példaként hozza fel Skandináviát. Ez a blochi leírás megmutatja nekünk, hogy — bár, ismételjük meg: bemutatja nekünk az alapvető szerkezetet, de mivel annak lényegi jellegét nem ismeri fel, ezért — éppen a tulajdonképpeni kérdés, a munkamegosztási és tulajdonviszonyi szerkezet feltárása hiányzik az elemzésből. Bloch mind az antik társadalom jelzésében, mind a feudalizmus elemzésében egyaránt megoldatlanul hagyja a leglényegesebb problémát, azt, hogy az antikvitás esetében a polisz szerkezet alapjaira ráépülő birodalmiság és leglényegesebb eleme, a rabszolgaság, e társadalmi alapforma másodlagos, ráépült, később kialakult jegyei, és lényegében tagadják magát az eredeti formát, és ugyanígy a feudalizmus esetében a germán forma szabad paraszti magántulajdon alapját egy erőszakosan ráépített, másodlagos, később kialakult, hűbéri és jobbágy-rendszer tagadja meg. Bloch egybemossa mind az antikvitás, mind a feudalizmus alapvető történeti-társadalmi lényegi struktúráját, tehát a polisz formát és a germán faluközösségi formát, ráépült másodlagos jegyeikkel, az antikvitásban a birodahnisággal-rabszolgasággal, a feudalizmus esetében a hűbéri rendszerrel és a jobbágysággal, és nem veszi figyelembe, hogy ez a ráépülés egy olyan történeti alakulás eredménye, amely pl. a feudalizmusban felszámolja a (Skandináviában általa is jelzett) szabad paraszti földmagántulajdont és közösségi megtestesülését, a fegyveres parasztságot, amelynek gyökerei valóban és éppen a germán törzsi faluközösség föld- és hadszervezetében rejlenek. A probléma lényege tehát az, hogy Bloch — mint általában a polgári történészek, és mint jó néhány marxista történész is — a marxi elemzésnek azt az alapvető, és itt számunkra leglényegesebb pontját hagyják figyelmen kívül (ismerve, vagy nem ismerve azt), amely éppen a másodlagos jellegek eluralkodása mögött az eredeti társadalmi-történeti struktúra feltárására figyelmeztet. Ezek az elemzések e másodlagos, ráépült formákat tekintik alapnak, e társadalmak lényegi, „alapvető vonásainak", és éppen ezért nem tudják az egyes társadalmi-történeti formák elemzését megfelelően elvégezni, és éppen ez az oka annak, hogy pl. Bloch az európai feudalizmust rokoníthatja a japán rendszerrel, holott annak alapja az „ázsiai termelési mód", amelyet azonban ezzel a nem az alapformát vizsgáló, s ilyen módszerű elemzéssel, ki sem mutathatunk, fel sem tárhatunk. Éppen ezen másodlagos jegyek alapvetőnek tulajdonítása eredményezi azt a felfogást, amelyet Bloch így fogalmaz meg: „a feudalizmus nem olyan egyedi fejlemény, amely egyszer volt a világon", s amelynek eredményeképpen érthetetlenné, megmagyarázhatatlanná válik a feudalizmusból a gyarmatosítás és az eredeti tőkefelhalmozás folyamán kialakuló kapitalizmus világtörténeti szerepe, és a történelemnek, mint világtörténelemmé alakulásnak a folyamata. (Ez látszólag éppen az azt feltáró marxi elmélet relevanciájának megszűnését jelentené.) A „La société féodale" megírását, a szintézist újabb elemző tanulmányok és módszertani elmélkedések követték. Bloch munkáját is, mint annyian másokét, a háború szakította meg. Idős kora ellenére bevonult, és a francia hadsereg vereségéig harcolt. Ekkor kényszerű szünet következett, melyben Bloch jegyzetei alapján módszertani-történetelméleti munka írásába kezdett, melyen 1941 — 42-ben dolgozott. 1942 végén Franciaország