Századok – 1974

Történeti irodalom - Kratkaja isztorija SzSzSzR I–II (Ism. Menyhárt Lajos–Niederhauser Emil) 967/IV

972 TÖRTÉNETI IRODALOM hetők — bár csak utalás-szerűen — a gazdasági fejlődésben olyan jelenségek, amelyek egy évtizeddel később napirendre tűzték a gazdaságirányítás reformját. Az 1929-től érvényesített irányítási rendszer alapját képező extenzív források kimerültek, a korábbi tervezési gyakorlat a méreteiben óriásira nőtt, struktúrájában bonyolultabbá vált gazdaságot nem tudta minden részletében átfogni, s több kulcsfontosságú iparág technikai színvonala elmaradt a kor követelményeitől. Igen jól kidolgozott a mezőgazdasági helyreállításról szóló rész. A legújabb szovjet kutatási eredmények és felfogás alapján olvashatunk az óriási veszteségekről, amelyek gép, igaerő, eszközök, s igen súlyosan munkaerőhiányt eredményeztek. Ez utóbbit fokozta, hogy az ipar újjáépítése újabb munkáskezeket vont el a mezőgazdaságból. A pusztítások okozta nehéz helyzetet az 1946-os aszály súlyosbította, de az irányítás fogyatékosságai, a túlzott centralizáció is ilyen irányba hatottak. A központi pártszervek és a kormány beavatkozása gyakran vált szükségessé. Az erőfeszítések eredményekónt végrehajtották az új szovjet köztársaságok mezőgazdaságának szocialista átalakítását, a gabonatermelésben elérték az 1940-es év szintjét, amely mint alább (426. 1.) megtudjuk, akkor sem biztosította a szükségletek optimális kielégítését), de az intenzívebb ágazatokban (pl. állattenyésztés) nehézségek mutatkoztak. Az ország társadalmi-politikai élete c. alfejezet igen sok problémát ölel fel. Az ideológiai harc előtérbe kerülését a német megszállás káros hatásai mellett a maradványként még élő magántulajdonosi szemlélet, burzsoá erkölcsiség és helyi nacionalizmus feléledése tette szükségessé. A szocialista kultúrát, a pártosságot erősítő kultúrpolitikai határozatok mellett csak nagyon érintőlegesen utal a szerző a szovjet demokrácia hiányosságaira és a személyi kultusz okozta torzulásokra. Ebben a részben kap helyet a XIX. pártkongreSzszus, amely értékelte a helyreállítás eredményeit, utalt a gazdaság hiányosságaira, a mezőgazdasági politikában hangsúlyozta az anyagi érdekeltség elve érvényesítésének szükségességét és jóváhagyta a már folyamatban levő ötéves terv célkitűzéseit. A fentebb említett alfejezet cím a XlX. kongresszusnak a nemzetközi helyzetről adott értékelése mellett magába foglalja J. V. Sztálin halálát, a gazdasági építés eredményeit, egy túlságosan tömörre sikerült értékelést az elhúnyt főtitkárról és a pártvezetés törekvéseit a lenini normák helyreállítására. De ugyanitt olvashatunk a nemzetiségi politikában az 1930-as években és a háború alatt érvényesült helytelen tendenciákról, azok felszámolása kapcsán. Az alfejezet az 6. ötéves terv gazdasági eredményeinek értékelésével zárul. A következő — jól sikerült — alfejezet a mezőgazdaság fellendülését tárgyalja. Elöljáróban számba veszi azokat a tényezőket, amelyek ennek az ágazatnak a viszonylagos elmaradását magyarázzák. Az objektív tényezők között a háborús pusztításokat, a kiemelt iparosítást, a hidegháborús nemzetközi hátteret, a kolhozok gazdasági önállóságának korlátozását, az érdekeltség elvének megsértését —, amely utóbbiakat az előzőek indokolták — említi meg a szerző. Utal ún. szubjektív hibákra is, kiemelve ezek közül a helyi pártszervek gyámkodását a mezőgazdasági üzemek felett. Az 1963 — 68 közötti gyors ütemű fejlődóst a párt új szellemű agrárpolitikája alapozta meg. Az árpolitika módosítása (1962 — 68 között a búza felvásárlási ára hatszorosára, a szarvasmarháé tizenkétszeresére nőtt — 427.1.), a mezőgazdasági beruházások növelése, amit az általános gazdasági helyzet tett lehetővé, a technikai fejlesztésre való törekvés a legfontosabb mozzanatok. Igen összetett képet olvashatunk a szűzföldek meghódításának jelentőségéről. Mint extenzív fejlesztési mód kibővítették az ország mezőgazdasági művelés alatt álló területeit, de egyben megosztották a többi terület belterjesítésére fordítható anyagi eszközöket, aminek negatív következményeit az 1964 — 66 utáni agrárpolitikai intézkedések igyekeznek felszámolni. „A párt vezető szerepének fokozása. Az SzKP XX. kongresszusa" címet viseli a 6. fejezet következő része. Ebben kerül sor a személyi kultusz, a szocialista törvényesség megsértésének értékelésére. Összefoglalja azokat a konkrét történelmi körülményeket — az ország elszigeteltsége, az osztályösszeütközések élessége, a munkás —paraszt szövetség ellentmondásai, a pártellenes ellenzék —, amelyek a centralizáció fokozódását, a demokratizmus szűkülését eredményezték s a személyi kultusz kialakulásával együtt a szocialista fejlődést torzító jelenségeket szültek. Ugyanakkor hangsúlyozza az összefoglalás írója, hogy azokban az években a szocialista építés komoly eredményeket ért el. Ezekről a 4. fejezetben olvashattunk is. A fejezet további része ,,A szocializmus végleges győzelme" címmel az Októberi Forradalom 40. évfordulóján adott értékeléseket tartalmazza, ós végül a Szovjetunió 1946 — 1958 közötti külpolitikáját értékeli. Az utolsó előtti fejezetben az 1959-től csaknem napjainkig tartó eseményekről olvashatunk. Az 1964—65-ig tartó időszak a gazdaságpolitika útkeresésének jegyében telt el. A régi, túlzottan centralizált, direkt, tervutasításos irányítási rendszer továbbfejlesztése lehetővé és szükségszerűvé vált. A párt XXI. (rendkívüli) kongresszusa menet közben alakította át a 6. ötéves tervet 7 éves tervvé, amelynek teljesítése a mezőgazda-