Századok – 1974

Történeti irodalom - Kratkaja isztorija SzSzSzR I–II (Ism. Menyhárt Lajos–Niederhauser Emil) 967/IV

971 TÖRTÉNETI IRODALOM 1920-aS évek első feléhez, s az 1929—1941 közötti időszak egységesebb tartalmú fejezetet képezne, hiszen a grandiózus méretű iparfejlesztés, az agrárviszonyok forradalmi átalakítása 1929-től vette kezdetét, s jellemző maradt a háború kitöréséig. Egy, a konkrét történeti feltótelek miatt indokolt — a kötetben bizonyított — szocialista gazdaság- és társadalompolitikai gyakorlat jegecesedik ki az első ötéves terv beindulásától, amelynek a politikai felépítményben is lesznek vetületei. Egyébként a fejezet döntően forráspublikációkra ós monografikus feldolgozások eredményeire épül. A kronológikus tárgyalást háttérbe szorítja a problémakörök szerinti haladás. A szocialista iparosítás kérdéskörének tárgyalásánál homályban maradnak az előzetes közgazdasági és politikai viták, nem szentelnek elég teret az érvényre jutó gazdaságpolitika közgazdaság-elméleti értékelésének, de a szocialista iparosítás forrásait sem részletezik kellően. Megítélésünk szerint pozitívuma a fejezetnek, hogy az iparosítást nemcsak a gazdasági-társadalmi haladás, hanem emellett az orosz állam történelmi helyzetének aspektusából is méltatja és nemzetiségpolitikai összefüggéseire is rámutat. Elismerést érdemel a körültekintő értékelésre való törekvés. Az elért eredményeket nem értékelik túl, nem tekintik történelmi személyiségek érdemének, de ugyanígy a hibákat, a fogyatékosságokat sem, amelyekről nem hallgatnak. Adott történelmi feltótelek között tevékenykedő proletár párt ós a dolgozó tömegek közös erőfeszítései állnak az eredmények mögött, közösen vállalják a felelősséget a hiányosságokért, törekszenek azok felszámolására. így kapnak teret pl. a lakásviszonyok és a közellátás problémái, amelyeket korábban nem súlyuknak megfelelően érintettek a különböző összefoglalások. Nem tudjuk viszont, mi indokolja, hogy az eredmények méltatására a korabeli polgári sajtót idézi a munka. Más források talán nagyobb bizonyító erejűek lennének. A mezőgazdaság kollektivizálásáról nyújtott kép egyenetlen. Nincs beágyazva a gazdaságpolitika egészébe. A kulákság felszámolásának kérdését viszont sokoldalúan vizsgálja, mint ahogy a kollektivizálás menetéről, alakulásáról is reális kép tárul elénk. A mezőgazdasági termelésre gyakorolt közvetlen hatását azonban nem érinti a szerző. A harmincas évek nagy átalakulásait összegezve túlértékeltnek tűnik a társadalmi tudatban bekövetkezett változás, és a nemzetiségi viszonyok értékelése is túl sommás. A fejezet fő hiányossága azonban, hogy az évtized szűkebb értelemben vett politikatörténeti eseményeit szinte meg sem említi. Befejező részeiben a fejezet kitér a háborúra való készülés kérdésére. A Zsukov-memoár hangvételének megfelelően (idézi is) nincs szó a váratlan támadás legendájáról és vezető személyiségek felelősségének eltúlozásáról sem. Inkább az csendül ki, hogy a Szovjetunió készült a háborúra és ennek során minden lehetséges reális erőfeszítést megtett (282. 1.). A Nagy Honvédő Háború történetét tárgyaló fejezet dinamikusan kibontakozó, szerves egészet alkot. A háború nagyobb katonai eseményei köré csoportosítják a szerzők a témát, párhuzamosan futtatva a gazdasági mozgósítás és a külpolitikai erőfeszítések szálait. A fejezet végén néhány ismert historiográfiai problémára is utalnak. Ilyen a Szovjetunió szerepének megítélése, az angolszász szállítások jelentősége és a hadvezetőségek értékelése. Hangsúlyozzák a szovjet —német front grandiózus méreteit, meghatározó jelentőségét a második világháború kimenetele szempontjából. A háború jellegével kapcsolatban az a felfogás érvényesül a könyvben, amely Szerint 1941. június 22. után a Szovjetunió hadba lépése következtében az addig döntően imperialista háború igazságos antifasiszta harccá alakult át. Látszik, hogy egy szinte minden részletében és összefüggésében részmonográfiák által is feldolgozott periódusról van szó. Ezzel magyarázható a fejezet egyenletes színvonala, áttekinthető, meggyőző szerkezete. Az 1945 utáni csaknem másfél évtized fejlődését felölelő 6. fejezet felépítése nem áll összhangban a tudományos népszerűsítő jelleg követelményeivel. Keveredik benne a kronológikus, a problémakörök szerinti tárgyalási mód a pártkongresszusok sorrendjében való haladással. A legszembetűnőbb ennek következtében a külpolitikai jellegű részek ismétlődése, amelyek az egyes pártkongresszusok leírásánál és a fejezet végén is megtalálhatóak. Figyelemre méltó, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete Szempontjából kiemelten kezeli a szerző (a következő 7. fejezetben is) a szocialista tábor létrejöttét, fejlődését, az ország gazdasági fejlődésében játszott szerepét. A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom jelentősége nagyobb hangsúlyt kap, mint pl. az 1945 előtti fejezetekben. A kronologikus tárgyalási módnak megfelelően a német megszállás alól felszabadított szovjet területek újjáépítésével, a békés termelésre való áttérés kérdéseivel és a gazdasági helyreállítás eredményeivel foglalkozik a 6. fejezet első része. Elsősorban részmonográfiák alapján vonja meg a szerző a háborús pusztítások mérlegét és utal a helyreállítás nehézségeire. Mint megtudjuk, a háború előtt is kiemelt szerepet játszó, 1941 — 1945 között szükségképp csaknem kizárólagosan fejlesztett nehézipar termelési mutatói szárnyalták túl leghamarabb az 1940-es esztendő adatait. Már ekkor megfigyel-