Századok – 1974

Történeti irodalom - Kratkaja isztorija SzSzSzR I–II (Ism. Menyhárt Lajos–Niederhauser Emil) 967/IV

967 TÖRTÉNETI IRODALOM benállását kora minden visszásságával is. Nem arról van persze szó, hogy Babits Petőfit összetévesztvén a petófieskedőkkel — s mindazzal, aminek a petőfieskedés csupán „irodalmi" visszfénye volt —, Petőfiről mondott „negatív ítélete" egyszersmind a dualizmuskori Magyarország kritikája is, hanem arról, hogy Petőfi-ábrázolása a kor — tendenciózusan — hamis Petőfi-képét rombolta, s így egyszerre mondott bírálatot koráról és járult hozzá — kétségkívül indirekt módon — Petőfi igazi jelentőségének mind teljesebb felismeréséhez. Ügy véljük, csak így válik érthetővé Babits Petőfi-képének módosulása; és az is, hogy a nem forradalmár, a polgári humanista Babits hogyan vállalhatta és közvetíthette — ha ellentmondásosan és mindig távolságtartóan is — a maga kora számára a Petőfi-örökség egészét. Pándi Pál tanulmánya (Révai József Petőfi-képéhez) — amely már terjedelménél fogva is önálló ismertetésre tarthatna igényt — jelentős hozzájárulás a marxista, tehát a valóban adekvát és ezért egyedül tudományos Petőfi-kép kialakulástörténetének vizsgálatához. Pándi Pál tanulmánya ennek a munkának csupán egy — s mint jelzi, csak vázlatos —fejezete; ennél azonban több is. Több, mert Révai József nemcsak a legtöbbet tette azért, hogy „1848 és Petőfi marxista értelmezése az újjáalakuló kollektivista nemzeti tudat részévé váljon", de Révai József talán a legelsőkónt ismerte fel a marxista teoretikusok közül a Petőfi-örökség igazi jelentőségét, s tette — teljes joggal — a „Petőfipéldát" a marxista politika és kulturális törekvések orientáló pontjává. Koncepciója a marxista igényű Petőfi-kutatás számára elméletileg és módszertanilag egyaránt útmutatóul szolgál; annak ellenére, hogy Petőfi-értelmezése tulajdonképpen mindvégig egyoldalú volt, hiszen vizsgálódásai során a gyakorlati politikus és forradalmár Petőfi alakja többé-kevésbé eltakarta előle a költő-Petőfit; másfelől a közvetlen politikai aktualizálás igen gyakran elfedte az éppen általa is feltárt történelmi „igazságokat" is. „Ezek az okok — egyéb tényezők mellett, pontosabban: az egyéb tényezőktől sokszorosan befolyásolva — nagymértékben hozzájárultak a Petőfi-példa eltorzulásához", amely így „a valóság eltakarására buzdító példaképpé lényegült át." Ez azonban - mint Pándi Pál hangsúlyozza — elsősorban nem Révai Petőfi-képének, hanem „a politikai vezetés szektás és bürokratikus elfajulásának" problémája. Olyan probléma, amely Révai alapjában helyes Petőfi-képének értékéből semmit sem von le. Annál kevésbé, mert Révai a maga Petőfi-képének kialakítása során a leghaladóbb Petőfi-értelmezések hagyományait folytatta, s ezen az úton haladva jutott el a Petőfi-életmű „plebejus, nemzeti, népeket átölelő forradalmi jellegének" és az egész életmű „belső egységének" feltárásához. De Révai Petőfi-képében a „helyes" és a „helytelen" elhatárolása nemcsak az „utódok" feladata, élete utolsó szakaszában lényegében megtette ezt már maga Révai is. Ekkor írott József Attila-tanulmányai — mutat rá Pándi Pál — „a Petőfi-példa megtisztításának aktusai is" voltak, s ezek az „aktusok" a marxizmus Petőfi-képének igazságát tették méginkább egyértelművé és elvitathatatlanná. Szőcs Sebestyén KRATKAJA ISZTORIJA SzSzSzR. I. SZ DREVNEJSIH VREMEN DO VELIKOJ OKTJABR'SZKOJ SZOCIALISZTICSESZKOJ RE VOL JLCII. П. ОТ VELIKOJ OKTJABR'SZKOJ SZOCIALISZTICSESZKOJ REVOLJUCH DO NA SI H DNEJ. (Moszkva, Nauka. 1972—1973. 440, 763 1.) A SZOVJETUNIÓ RÖVID TÖRTÉNETE. I. A LEGRÉGIBB IDŐKTŐL A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOMIG. П. A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOMTÓL NAPJAINKIG 1963-ban jelent meg első ízben a szélesebb olvasóközönség és a külföld tájékoztatására a Szovjetunió rövid története két kötetben. A munkát később angol, francia és spanyol nyelven is kiadták, most pedig bővített és átdolgozott második kiadásban került az olvasók elé. Az első kötet felelős szerkesztője N. Je. Noszov, a szerkesztőbizottság tagjai R. S. Ganyelin, L. M. Ivanov és D. Sz. Lihacsov, rajtuk kívül a szerzői gárdában még ott találhatók D. P. Kallisztov, I. I. Szmirnov, A. I. Kopanyev, N. A. Kazakova, A. G.