Századok – 1974

Történeti irodalom - Jakab Sándor: Nógrád megye története 1944–1962 (Ism. Urbán Károly) 959/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 961 Indokoltan nagy teret kapott a kötetben néhány, az első évek megyei történetébe különleges súllyal illeszkedő esemény, pl. az 1946 februárjában meginduló széncsata, a szénbányák államosítása s az év végén Nógrád négy nagyüzemének állami kezelésbe vétele. Ezek sorába tartozik, s egyben értékes adalékkal járul hozzá egy nemzetközi problémakör majdani teljes feldolgozásához az az elemzés, amelyben Jakab Sándor a csehszlovák—magyar viszony alakulását, a lakosságcsere lebonyolítását ill. azoknak e határmenti megye társadalmi életére gyakorolt hatását vizsgálja. A szerző megállapítja, hogy a lakosságcsere folyamán gyakran elkövetett súlyos hibák mindkét oldalon erősítették a sovinizmust, a nacionalizmust s rontották a két ország kapcsolatát. E kérdés nyugvópontra jutása szempontjából döntő állomásként értékeli az 1948 februári csehszlovákiai fordulatot, a munkásosztály hatalomra kerülését, mely egyúttal a két állam viszonya rendezésének, a baráti kapcsolatok kiépítésének s későbbi megszilárdulásának kiindulópontjává vált. Az 1944—1948-as évek történetének gazdag tematikájából feltűnően hiányzik a felszabadult Nógrád kulturális viszonyainak felvázolása, s ezt a hiányt a későbbiekben „A kulturális forradalom kibontakozása és eredményei" c. alfejezet elején olvasható néhány visszatekintő utalás sem pótolja teljesen. A múlt rendszertől örökölt rendkívül elmaradott kulturális helyzet élesebb megvilágítása és az első változások (8 osztályos általános iskola, kollégiumi rendszer, felnőtt-oktatás, növekvő kulturális öntevékenység stb.) részletesebb elemzése differenciáltabb képet adhatott volna az 1948 előtti viszonyokról és egyben elsősegíthette volna a kulturális forradalom megyei mérlegének pontosabb megvonását. A kötet egyik legfőbb erényét az 1948 — 1956 közötti időszak alapos feltárásában, kritikus vizsgálati módjában látjuk. A szerző a már nem egy kiadványból ismert, 1948-ból a jelenbe ívelő látványos megoldásoknál hasonlíthatatlanul nehezebb utat választott, amikor önálló fejezetet szentelt e periódus történetének. Ez időszak hiteles, pontos politikai és gazdasági tablójának összeállításával Jakab Sándor munkája nem csupán a helytörténetírás terén jelent komoly előrelépést, hanem e feladat megyetörténeti szintű sikeres megoldása az országos történetírás művelőire is ösztönző hatást gyakorolhat. A levéltári források felhasználása — mely a kötet más részeiben sem csekély mértékű — ebben a fejezetben a szakirodalom megfogyatkozása miatt szükségszerűen túlnyomóvá vált. Köztük is első helyen a nógrádi pártarchivum és a megyei levéltár anyagai állnak, de a szerző kutatásai korántsem szűkültek le erre. Az MDP központi dokumnetumainak széles körét ismerve, Jakab Sándor biztos kézzel köti össze a helyi jelenségeket az országos politika mozgatórugóival. A proletárdiktatúra politikai rendszerének, államszervezetének helyi kiépítésével elért társadalmi haladás jelentőségét sok vetületben mérhetjük fel, de az annak folyamán jelentkező torzulások nógrádi kihatásainak feltárása is több mint illusztráció. Esetenként szinte lépésről-lépésre sikerült bemutatni, hogy a gyakran eredetileg is hibás központi irányelvek, határozatok a végrehajtás során hogyan váltak merev adminisztratív eljárássá vagy éppen felettébb ártalmas túlhajtássá. Az első 5 éves tervből a nógrádi iparra háruló, túlméretezett feladatokkal vívott küzdelmet megörökítő alfejezetben ötvöződik legszemléletesebben a szerző két fő törekvése: a tízezrek erőfeszítéseiből született eredmények gondos számbavétele és a felülről sorozatosan kikényszerített munkafelajánlások, az irreális normák s egyéb, a munkások öntudatát mélyen sértő, életszínvonalukat csökkentő intézkedések romboló hatásának megláttatása. Tekintélyes számoszlopok tudatják a termelési eredményeket, s mellettük az aprólékos szövegbeli adatközlés ehelyütt már inkább zavarja a szintetizáló műben oly fontos áttekinthetőséget. De a feldolgozás mégis olvasmányos maradt: néhány — korabeli jelentésekből idézett — döbbenetes pillanatképpel a szerző megrendítő erővel ábrázolja a nógrádi bányászok, gyári munkások feszített munkatempóját, helytállását. Jakab Sándor ugyanakkor az MDP megyei tagságának összetételét többszöri időmetszetben vizsgálva plasztikusan érzékelteti, hogy a helytelen politika hogyan távolította el fokozatosan a munkások és parasztok egy részét a párttól: 1953 és 1955 között a nógrádi pártszervezetek taglétszáma folyamatosan csökkent. Figyelmeztető jel lehetett volna továbbá, hogy az 1953-as országgyűlési választásokon valamennyi megye közül az 1945-ben és 1947-ben a kommunista párt támogatásában élenjáró Nógrád megyében adott le a szavazók legnagyobb hányada ellenszavazatot, de a megyei PB a kedvezőtlen jelenséget csupán a választási előkészítő munka gyengeségének tulajdonította. A KV. 1953 júniusi határozata Nógrádban is megindított egy a hibák kijavítására irányuló folyamatot, amelybe azonban — miként országszerte — nem kevés negatív jelenség vegyült. A kötet erényei közé tartozik, hogy a szerző tüzetesen elemzi a hibás központi iparfejlesztési elképezlések következményeit Nógrádban. Az első ötéves terv túlzott 14*