Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 99 A 100-as, illetve 500-as rendező csoportoknak a „már most" végrehajtott kiválasztása, olyan rendezőkből, akik a bécsi munkásság politikai tüntetései elleni bevetésre is alkalmasnak látszottak, a most már bevezetett Schutzbund-politikának természetesen csak egyik oldalára mutat rá — arra, amely módszereiben munkásellenes, feltevéseiben viszont irreális volt. Kísérletek a militarizálás ellensúlyozására: kis csoportok, kezdeményezés, széles látókör, önálló gondolkodás . . . A Schutzbund újjászervezésével kapcsolatos problematikának legszemléltetőbb általános képét azok a belső használatra fogalmazott ,,irányelvek" szolgáltatják, melyek az Ötödik Országos Konferenciához készültek. Ezek elgondolásaikban és írásmódjukban Theodor Korner szerzőségét sejttetik.16 Abból a megállapításból indulnak ki, hogy a július 15-i események az ellenség táborában minden kétséget kizáróan a radikális irányzatot erősítették, mely a munkásosztályt néhány gyors csapással, fegyveres erőszak alkalmazásával akarja leverni — ellentétben a mérsékeltebb iránnyal, mely célját a szociáldemokrácia fokozatos felőrlésével reméli elérhetni, természetesen szintén nem az államhatalom erőszakszerveinek igénybevétele nélkül. Az ellenállásban döntő szerepe lehetne a politikai és a szakszervezeti akcióknak, de ezek itt nincsenek napirenden. „Miután a Párt a proletariátus fegyveres kiképzésének az álláspontjára helyezkedett és ezáltal a Schutzbund további kiépítését tartja helyesnek, nyugalommal és tárgyilagosan mérlegelni kell az ehhez szükséges intézkedéseket." A Schutzbund feladatai sokrétűek. „A Pártnak szüksége van az egész Schutzbund-ra, mint olyan szervre, amely nyugodtan és megbízhatóan működik a szociáldemokrata Pártprogram szellemében (harc az államhatalomért) az egész politikai és szakszervezeti harc »rendezésében«, de mint fegyveres erőszakszervre is — a burzsoázia illegális erői ellen puccsok esetén és végső soron mint erőszak-szervezetre a választócédulák útján megszerzett államhatalom átvételekor." Emellett egy „különleges erőszakszervezetként" működő elit szükségességére is történik utalás, amely magasfokú haditechnikai iskolázottsággal és gyakorlattal rendelkezik, szigorú szervezetre és határozott katonai iskoláztatásra és gyakorlatra szorul, „hogy a Schutzbund-alakulatok gyorsan, ütőképesen és teljes biztonsággal a párt- és a szakszervezeti vezetőség akarata szerint működjenek. Ezenkívül kell, hogy az összes vezetők olyan fokú saját ítélőképességgel rendelkezzenek és olyan alapos kiképzést érjenek el, ami képesíti őket, hogy önállóan és saját felelősségükre intézkedjenek, ha váratlan események következnek be."1 7 Körnern ek az Országos Konferencián elmondott szavai szerint: „A Schutzbund a proletariátusnak nemcsak legeltökéltebb, egyben a legszélesebb látókörű része is legyen."16 Ezzel kísérlet történt arra, hogy eleve, szervesen épüljön be a Schutzbundba egy olyan tényező, amely eszmei ellensúlyt adhat a most már elkerülhetetlenné váló katonai fegyelem bevezetéséhez, nehogy az új irányzat éppoly hatástalan mint lelketlen militarizmussá fajuljon el, a vele járó vak-16V.G.A., fasc. 28. Richtlinien zur Fünften Reichskonferenz. 17 Saját kiemelés. 18 Saját kiemelés. 65 Ld. az 5. jegyzetet.
