Századok – 1974

Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I

100 DUCZYNSKA II.ONA fegyelemmel. A szakadás, ami ezzel a Schutzbundvezetés gondolkodásmódjában beállott, alig két év múlva áthidalhatatlan ellentétekhez és Körnernek a Schutzbund vezetéséből való kiválásához vezetett; de ahhoz is, hogy Korner radikálisan átgondolja saját elképzeléseit a munkásság eredményes harcának taktikai és stratégiai feltételeiről egy polgárháború esetén. Korner, fáradtságot nem kímélve, 1933 őszéig nem szűnt meg Otto Bauerrel, Seitz-cel, Danneberggel és Rennerrel szemben álláspontját — eredménytelenül — képviselni. Egyelőre azonban 1927 őszén — a Schutzbund újjászervezésének súlypontját majdnem kizárólag a katonai fegyelem szigorítására és a politikamentesítésre helyezték: a Schutzbundba való belépést két évi tagsághoz kötötték — a szociáldemokrata pártban, és a szabad szakszervezetekben; minden új tagnak kézfogással és aláírással kellett elköteleznie magát, hogy „a Schutzbund vezetőinek utasításait mindenkor lelkiismeretesen követni fogja, és mindenkor és mindenütt a Köztársaság, a demokrácia és a Szociáldemokrata Párt érdekeiért áll ki"; a felvételt a 20-tól 40 évig terjedő korcsoportokra korlátozták; a rendezőgyűlések helyére katonai sorakozó lép — ahol a vitákat vigyázz-állás pótolja, — „politikai természetű viták feltétlenül elkerülendők"; az összes vezetőket a jövőben nem választják, hanem kinevezik. Egy bizonyos kettősség azonban mégis megmaradt a Schutzbund szervezetében: mint egyesület, politikai-adminisztratív vonatkozásban a Schutzbund továbbra is demokratikus szervezetű maradt; mint „technikai" (értsd katonai) szerv a „Technikai Vezetés" alá tartozott. A fent említett „Irányelvek" szerint és mindenesetre Körner szellemében, „a politikai vezetés határozza meg, hogy a rendezők (értsd Schutzbündlerek) milyen esetben és mikor lépjenek működésbe. A politikai vezetésnek kiforrott véleménnyel kell ugyan rendelkeznie egy akció „technikai" végrehajtásáról, de ebbe bele nem avatkozik. A politikai vezetés elrendel és ezért viseli a felelősséget — a technikai vezetés végrehajtja a rendelkezést és felel annak végrehajtásáért. Meg kell valósítani a politika-adminisztratív egyesületi vezetés egyértelmű leválasztását a „technikai vezetéstől". A „technikai" vezetők (csoport-, szakasz-, alosztály- és osztályparancsnokok) a „technikai vezetőség" (illetve annak felelőse) alá tartoznak, a politikai-adminisztratív funkcionáriusok (Schutzbund-elnök, titkár, hivatalnokok, pénztáros stb.) az egyesület vezetősége alá. A politikai és az adminisztratív vezető funkcionáriusok Julius Deutsch és Karl Heinz voltak; a „technikai" felelős Theodor Korner, a „technikai" titkár pedig Rudolf Löw volt. Kiválóan fontos posztra, Bécs „technikai" vezetőjévé Longin-t nevezték ki. Ez volt a fedőnév, melyet Alexander Eifler viselt addig, amíg még az osztrák szövetségi haderő tisztje volt. A funkciók szétválasztása, továbbá az a tény, hogy a Schutzbund új szabályzata szerint „az egész szervezet a csoportra mint a legkisebb felhasználható egységre épül" Körnerben tarthatta a reményt, hogy a Schutzbund-ot âZZâ äiZ erőszaktechnikai eszközzé alakíthatja ki, melyet az eredményes helytállás reményével lehetne bevetni „abban a végső esetben is, ha a Köztársaságot államcsínnyel szemben kellene megvédeni, akár illegális alakulatokkal működne együtt a reakció, akár nem". A kiadott „Irányelvek" szerint „az egész szervezet a csoportra épül fel, a parancsnoki szervezet pedig a csoportvezetőkre". Egy csoport tagjait szorosan össze kell tartani, megszervezni és iskolázni. A csoporton belül „intenzív összefogásra van szükség, mert ezzel lehet a Schutzbund gyors riadóztatását