Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1090 KOROM MIHÁLY azonnal fognak reagálni és nem kétséges, hogy egy új kormány megalakítása iránt fognak erélyesen közbelépni és az még a mai napon megalakul."20 8 A volt miniszterelnök szerint a proklamációban „teljesen elegendő lett volna azt mondani, hogy fegyverszünetet kérünk. Németország megy a maga útján, Magyarország pedig a maga további útján."26 9 A miniszterelnöknek és a kormány tagjainak a megtett lépésekkel kapcsolatos vonakodó álláspontjára nyomatékosan fel kell figyelnünk, mert a nem elősegítette, hanem nagymértékben akadályozta október 15-én még a Németországról való „leválási" tevékenységet is. A másik terület, ahol a fejetlenség és zűrzavar még nagyobb lett, a katonai vonal volt. Ismeretes, hogy a vezérkar nem továbbította Vörös János parancsa ellenére 15-én 1 óra körül a hadsereghez „az 1920. III. 1-i rendeletem végrehajtandó" titkos parancsot, hanem ehelyett 2 és 3 óra között a vezérkari főnök nevében a harc folytatására vonatkozó utasítást adtak ki.270 Az is feldolgozott a szakirodalomban, hogy a vezérkari főnök, miután kb. 3 óra körül visszaért a vezérkarhoz, ott többek között németbarát tiszttársai és Veesenmayer hatására „meginogva" kiadott egy kiegészítő parancsot, amelynek lényege az volt, hogy csak fegyverszüneti tárgyalás folyik, ami nem jelent fegyverletételt, és a harcot tovább kell folytatni ,,a bármely oldalról jövő támadással szemben". A vezérkar azonban meghamisítva saját főnökének sorait, még e parancsból is kihagyta és a csapatokhoz sem továbbította az itt idézett részt.27 1 Az azonban kevésbé ismert, hogy Vörös János e parancsa kiadásához nem „csak" egyéni megingása járult hozzá, hanem a kormány intenciója, a hadügyminiszterrel történt tanácskozás is. A Horthy—Rahn tanácskozás után a kormány, elsősorban a miniszterelnök, — a kormányzó azon megbízása alapján, hogy Rahnnal a továbbiakban ő tartsa a kapcsolatot, — és a külügyminiszter, de még néhány más miniszter is, minden erővel azon fáradozott, hogy enyhítse a németekkel kialakult feszült viszonyt. E tevékenységet Hennyey külügyminiszter 1944. október 26-i kihallgatása során a következőképp indokolta: ,,. . . mert hiszen nem történt fegyverletétel, csak a feltételek kérése, tehát a harc nem állott meg és a csapatoknak harcolniok kell, viszont olyan értesülések érkeztek, hogy egyes csapatrészek részéről fegyverletétel történt. Minthogy szeretnénk minden polgárháborút elkerülni, szeretnénk a német követtel mégegyszer tárgyalni. A kormányzó ehhez hozzájárult. Délután, mikor láttuk, hogy a proklamációt rosszul fogta fel a hadsereg, a miniszter megbeszélte vezérkari főnökével, hogy utasítás menjen ki rádión, hogy nem fegyverletételről van szó, hanem fegyverszüneti feltételek kéréséről, tehát a harc tovább folyik"27 2 (kiemelés — К. М.1. A volt külügyminiszternek ezek a szavai azt bizonyítják, hogy Vörös János 15-én délután nem saját iniciativából cselekedett, hanem a kormány politikájának megfelelően. Ezt bizonyítják a volt miniszterelnöknek szintén 1944 október végén papírra vetett sorai is. Lakatos a többi között azt írta a németekkel 15-én délután kialakított kapcsolatai céljáról, „hogy mindkét kormány részére megnyugtató álláspont alakuljon ki. A magyar kormány egyrészt 268 PI. Arch. Gy. 1964. Az 1944. okt. 15-i koronatanács jkve. 269 OL. Film tár. 16721. Lakatos G. feljegyzése. 270 Lásd részletesen ölvedi I.: i. m. 169 — 171, és HIL. Békeelókészítő. III. doboz АД1/2. László Dezsó önéletrajza. Kelt Bp., 1946. jan. 6. 271 Uo. 171. 272 OL. Filmtár. 16721. Hennyei G. kihallgatása, 152 — 153.
