Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA (II. RÉSZ) 1091 megnyugtatóan akarta azt biztosítani, s ez a vezérkar főnökén keresztül időközben sikerült is, hogy a magyar csapatok nem teszik le a fegyvert, hanem tovább harcolni kötelesek"273 (kiemelés — K. M.). Tehát a miniszterelnök is tudott a vezérkari főnök parancsáról, és úgy számolt be róla, mint a kormány törekvésének pozitív eredményéről. Azt, hogy ez kormány-politika volt, bizonyítja, hogy a belügyminiszter a saját területén szintén kiadott egy hasonló célú és tartalmú értesítést. Báró Schell Péter belügyminiszter, aki csak 13-án vette át e tárcát, szintén október 26-i kihallgatása során október 15-én délutánra vonatkozóan előadta: ,,A főispánokat értesítettem, hogy a helyzet nem változott, a csapatok tovább harcolnak és a németekkel való súrlódást ki kell kerülni."274 Ha ezeket, a kormány politikájára vonatkozó adatokat összevetjük az ennek is megfelelni próbáló idézett vezérkari főnöki paranccsal, meg kell állapítani, hogy Vörös János törekvése pozitívabb, mint a kormányé, mivel nem mindenáron a németekkel való megegyezésre törekedett, hanem megkísérelte felkészíteni a magyar csapatokat a várható német támadás elleni harcra ! Miután ismerte a szovjet csapatok támadása leállítására vonatkozó megegyezést, világos, hogy parancsa — melynek a lényege, hogy a harcot tovább kell folytatni ,,a bármely oldalról jövő támadással szemben", rejtve ugyan, de következményét tekintve egyértelműen a német támadás elleni harcra vonatkozó parancs volt ! Annak megfogalmazása az adott helyzetben nem lehetett más, csak olyan, amelyet még a kormány is támogat, és amelyben a rejtett fogalmazást észre nem véve, a vezérkar hivatalos és németbarát katonai vonala még továbbít a csapatokhoz. A parancsnak az a része, hogy a csapatoknak a fegyvert nem szabad letenni, — elengedhetetlenül szükséges volt egy sikeres átálláshoz is. Vörös elgondolása azonban nem vált be. Parancsát a jelzett rész kihagyásával meghamisították. Jellemző, hogy a kormány így meghamisítva is magáévá tette azt ! A Vár és Budapest elleni katonai akciót vezető német tábornok, Bach-Zalewski viszont még így sem tartotta kielégítőnek. Ugyanis, amikor katonai vonalon is újra tárgyalásba bocsátkoztak a németekkel azok szabad elvonulása reményében 15-én délután, a tábornok elvonulásuk egyik feltételéül a következőket jelölte meg Csatai honvédelmi miniszternek: „Vörös vkf. adjon ki olyan rendelkezést, hogy a csapatok tovább harcolnak, míg olyan fegyverszüneti feltételeket kapunk, amit egy becsületes nemzet elfogadhat. A rádió közölt ugyan egy vezérkarifönöki kiegészítést a kormányzó kiáltványához, azonban ezt a német tábornok, Bach nem tartotta kielégítőnek."27 5 Vörös János vezérkari főnök tehát elvileg is és gyakorlatilag is októberben már a fegyverszünet őszinte híve volt, a németellenes harcot is vállalta, de a korábbi németbarát magatartása és vezérkari főnökké német nyomásra történt kinevezése miatt éppen a németellenes körök részéről nem egyszer bizalmatlanságba ütközött. A közte és a miniszterelnök közötti katonai problémák vitáiból eredő igen rossz személyi viszony egyenesen akadályozta a jó együttműködést. A kormányzó főhadsegéde és a vezérkari főnök közötti hatásköri rivalizálások sem segítették helyzetét.27 6 Mindezek a körülmények hozzájárul-273 OL. Filmtár. 16721. Lakatos Géza feljegyzése. 274 Uo. 275 Uo. Rakovszky Iván 1944. okt. 20-i kihallgatása. 138-141. 276 Lásd. HIL. Békeelőkészítő. III. doboz. A/II/16. Vattay vallomása 8—9 és Vörös János 1964-es visszaemlékezése, továbbá OL. Filmtár. 1672Í. Lakatos G. feljegyzése.
