Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
A PRAVOSZLÁV EGYHÁZ HELYZETE A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN 963 ket a régmúlt századokban alapítottak és építettek, az idők végezetéig meg kell hagyni.132 Az adománylevélben a hercegnő említést tett arról, hogy azt a konstantinápolyi patriarcha fősége alá tartozó, az „óorosz-görög vallást valló" Szluck és Kopilj hercegségben élő „alattvalói", városi polgárok és pravoszláv papok kérésére adta ki. Saját maga és örökösei nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy birtokain szabad a pravoszláv papság és a bratsztvók vallási jellegű tevékenysége, és megtiltotta Szluck hercegségben és többi birtokain is az egyházi unió erőszakos bevezetését, valamint az egyházi tisztségek unitusok által történő betöltését. 13 3 Ennek az adománylevélnek a kibocsátását jelentősen befolyásolta a néptömegek széles körű elégedetlensége és ellenállása, amely Belorusszia-szerte jelentkezett a katolicizmussal szemben. Az adománylevél érvényesülését mutatták azok az esetek, amikor a pravoszláv pópa unitussá válása ellenére temploma pravoszláv maradt, így pl. 1708 februárjában a Szluck hercegség gazdatisztje, Sztaniszlav Nyezabitovszkij utalt arra, hogy „ . . . miután Danyiil Maskevics atya az említett (szlucki Miklós—A. G.) templom presbitere belépett a szent Nagy Vaszilij rendbe, és az említett szlucki szent-Miklós templom üres maradt, megfelelő pásztor nélkül, átadta azt egy pravoszláv lelkésznek".134 1734-ben az összes korábbi kiváltságot megerősítő oklevelet adott Szluck és Kopilj hercegség pravoszláv papságának Hieronim Flórián Radzivill, a buzgó katolikus.155 A pravoszláv papság jogai megerősítésének a főnemes által az volt az oka, hogy ő ekkor még csak zálogbirtokosa volt Szluck és Kopilj hercegségnek, és azokat csak 1744-ben vásárolta meg a neuburgi hercegtől. Arra törekedett, hogy örökre megszerezze ezeket a gazdag birtokokat, és ezért valláspolitikájának egyetlen célja volt: a pravoszláv egyház segítségével biztosítani a néptömegek — mind a városi polgárok, mind a parasztok — engedelmességét. Eltekintve a katolikus egyház egyes főnemesek által történő pártfogásától, Belorussziának ezekben a körzeteiben a katolicizmus széles körű elterjedése nem volt tapasztalható. A pravoszlávok üldözésének ebben a körzetben a XVIII. század közepén csupán néhány esete ismeretes.136 Szluck és Kopilj hercegségek pravoszláv lakosainak és pravoszláv papságának a jogait 1767 —68-ban újították meg, akkor, amikor Károly Radzivill a varsói orosz követ segítségével visszatért az emigrációból és szövetségre lépett a szlucki pravoszláv köznemesség konföderációjával. 1767 novemberében Radzivill megerősítette a szlucki templomok részére korábban nyújtott adományokat, és elrendelte, hogy fizessék ki papjaiknak a korábbi években elmaradt pénzbeni és természetbeni járadékokat, valamint további kedvezményeket nyújtott.13 7 Megparancsolta szlucki gazdatisztjének, hogy Sztarcsik voloszty Popovci faluját adja át használatra a szlucki Miklós-templom papságának.138 1768-ban abban a válaszban, amelyet a szlucki pravoszláv papság terjedelmes, 26 pontból álló emlékiratára adott, — amely emlékirat tartalmazta az elvesztett jogok és javadalmak visszaállítására vonatkozó kérelmet —, Radzivill minden pontra válaszolva megeró-132 Szobranie drevnih gramot. No. 152; 349; CGIA BSzSzR, f. 694, op. 4, d. 1607. 76. 133 Uo. 349-350; CGIA BSzSzR, f. 694, op. 4, d. 1607; 76-77. 134 CGIA BSzSzR, f. 694, op. 4, d. 1603; 17. 135 Minszkaja sztarina. No. 451; 178. 136 Csisztovics : i. m. II. rész, 191; Arheologicseszkij szbornik dokumentov. . . 219; F. I. Titov: Ruszszkaja pravoszlavnaja cerkov' v Pol'szko-Litovszkom goszudarsztve V XVII—XVIII vv. (Az orosz pravoszláv egyház a lengyel-litván államban a XVII— XVIII. században). Kiev. 1907. 140; 231. 137 Aktü, izdavaemüe Vilenszkoj arheograficseszkoj komiszszii (A vilnói archeográfiai bizottság publikációi). Tom XII. Vil'na. 1883. No. 51; 226; No. 52; 227 — 228; No. 53; 228-229. 138 Uo. No. 54; 229-230.
