Századok – 1973
Tanulmányok - Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak (1947 tavasza) 906/IV
A FAKULTATÍV VALLÁSOKTATÁS KÉRDÉSE ÉS AZ EGYHAZAK 937 akarva-akaratlanul is bátorította pártja jobboldalának fentebb említett tevékenységét. Nagy Ferenc taktikázásának, felemás viselkedésének azonban ezúttal nem kedveztek a körülmények, pontosabban a belpolitikai viszonyok. Az egyházak, s elsősorban a katolikus klérus már azt is komolyan zokon vette tőle, hogy az FKGP a pártközi tárgyalásokon egyáltalán hozzájárult a fakultatív vallásoktatás felvetéséhez.124 A Bánáss püspökkel folytatott megbeszélését követő „félreértések" szintén nem növelték a személye iránti bizalmat egyházi körökben. Nem is beszélve arról, hogy párton belüli befolyásának és tekintélyének a csökkenése, valamint a politikai életből való visszavonulási szándéka hasonlóan nem sokat ígért személyét illetően a katolikus egyház szemében a jövőre nézve. Különösen akkor nem, amikor a különböző jobboldali ellenzéki pártok és csoportok — tömegbefolyásuk szemmellátható gyarapodásával párhuzamosan — szinte versengtek azért, hogy a Kisgazdapárt helyébe léphessenek a klérusnál. Nyilvánvalóan ezzel függött össze az is, hogy Súlyok Dezső, Pfeiffer Zoltán és más jobboldali politikusok a baloldali pártok mellett a kisgazdapárti vezetőket is elmarasztalták a fakultatív vallásoktatás kapcsán. A falusi tömegeknek és a városi polgári-kispolgári elemeknek az egyházak által kezdeményezett, szervezett tiltakozó akciókban való nagy arányú részvétele így azzal a veszéllyel járhatott, illetőleg járt, hogy az FKGP egyidejűleg veszíti el mind a klérus kegyeit, mind tagságának, híveinek jelentős részét. Az FKGP 1947. április 6-i felhívása „Budapest polgárságához", amelyet egyébként Nagy Ferenc, Balogh István és Varga Béla írtak alá, valójában azt a célt szolgálta, hogy a párt felbomlási folyamatát megállítsa és a jobboldalon való elszigetelődését megakadályozza. A szóban forgó politikusok felhívásukban nem csupán a polgári gondolat, hanem az egyházak és a vallás iránti hűségükről is próbálták meggyőzni a közvéleményt. „A polgári demokrácia elveit hirdetjük ... a magántulajdon talpazatán állunk. Hű fiai vagyunk egyházunknak és elsők lennénk, akik szembeszállnánk minden olyan áramlattal, amelynek éle az egyházak és a vallás szabad gyakorlása ellen irányulna. Ne féltse senki tőlünk egyházát és vallását — hangzott a felhívás —, de ne is merészelje bárki a vallás és a hit magasztos kérdését politikai célkitűzésekre vagy népszerűséghajhászásra felhasználni."125 * A kisgazdapárti vezetők, Nagy Ferenccel együtt azonban nemcsak fa jobboldallal és a katolikus klrérussal kerültek összeütközésbe a fakultatív vallásoktatás bevezetése körüli vitákban, hanem a baloldali pártokkal is. A baloldali pártok vezetői tisztában voltak azzal, hogy a Kisgazdapárt politikai befolyását és tömegtámogatását jórészt a katolikus klérusnál élvezett bizalmának köszönheti. Ily módon az FKGP vezetőinek a klérushoz fűződő viszonya döntő befolyással lehetett és volt mind magának a pártnak a sorsára, 124 Nem véletlenül, katolikus körökben olyan hírek terjedtek el személyéről, amelyek határozottan kétségbe vonni látszottak politikai alkalmasságát. Közeli bukását szinte magától értetődőnek tekintették. Az Actio Catholica országos igazgatója 1947. márc. 13-án a következőket jelentette Mindszenty hercegprímásnak: „Nagy Ferencről különben az a hír, hogy összeomló idegállapotban van és, hogy esténként nincsen odahaza, hanem mulatozgat, sőt azt is állítják, hogy nőkkel szórakozik és azokon keresztül rontják őt meg, Kun László módjára" (EPL 2135/1947. sz. i.). 125 Kis Újság, 1947. ápr. 6.
