Századok – 1973
Tanulmányok - Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak (1947 tavasza) 906/IV
A FAKULTATÍV VALLÁSOKTATÁS KÉEDÉSE ÉS AZ EGYHÁZAK 935 A fakultatív vallásoktatás bevezetése tehát május végén—június elején hivatalosan is lekerült a napirendről anélkül, hogy a március 11-i pártközi egyezmény ide vonatkozó pontjait a koalíciós pártok végrehajtották volna. Ugy tűnt, az állam és a kormányzat alul maradt az egyházpolitikai vitában, s a fakultatív vallásoktatás bevezetése elleni egyházi tiltakozások, tömegakciók elérték közvetlen céljukat. Ebben kétségtelenül komoly szerepet játszott az a körülmény, hogy a koalíción belül csupán a baloldali pártok és néhány kisgazda politikus tanúsított a március 11-i pártközi egyezmény szellemének megfelelő magatartást. A Kommunista Párt a fakultatív vallásoktatás napirendre kerülésétől kezdve állásfoglalásaiban és egész magatartásában következetesen vállalta a fakultatív vallásoktatás bevezetéséből reá háruló feladatokat, ugyanakkor saját tagjait is óva intette ennek a kérdésnek a túlhajtásától. ,,A szabad vallásoktatásért folyó harcban a pártnak nem szabad hangoskodni és előreszaladni. Hangsúlyozni kell azt a segítséget — állapította meg a KV 1947. április 4-i határozata —, amelyet pártunk a földreform, a falujárás során az egyházaknak, az alsó papságnak nyújtott."115 Lényegében hasonló módon járt el a Szociáldemokrata Párt vezetősége is. Jellemző, hogy a párt március 29-i parasztkongresszusán, ahol több felszólaló is foglalkozott a fakultatív vallásoktatás kérdésével, elvileg senki sem kifogásolta azt. így Takács József alábbi szavaival valójában a parasztkongresszus résztvevőinek közös álláspontját juttatta kifejezésre: ,, így vagyunk az ún. szabad vallásoktatással is, az úgy fest a demagógok szájából, mintha el akarnánk venni a népnek a hitét és vallástalanságba akarnánk kényszeríteni az embereket. Holott miről van szó ? Arról, hogy mindenkinek legyen meg a lelkiismereti szabadsága."11 6 A Nemzeti Parasztpárt véleményét pedig Farkas Ferencnek és Gém Ferencnek a kultusztárca vitájában elhangzott felszólalásai, valamint az országos központ 1947. március 20-i pártnapi anyaga fejezte ki leginkább.11 7 Más volt a helyzet a Kisgazdapárttal, amely tulajdonképpen három részre szakadt a fakultatív vallásoktatás ügyében. A baloldali értelmiségiek Ortutay Gyulával az élen, nem egyszerűen csak támogatták a fakultatív vallásoktatás bevezetését, hanem az egyházakkal folytatott legélesebb viták idején is végig a legnehezebb feladatokat is vállalták e téren. így esetenként nem csupán az egyházakkal, hanem magával Nagy Ferenccel, s főként Varga Bélával is összeütközésbe kerültek, nem is beszélve a Kisgazdapárt jobboldali nemzetgyűlési képviselőiről és a párt tagságának a zöméről. Varga Béla hovatovább már annyira elégedetlen volt Ortutay Gyulának a fakultatív vallásoktatásról szóló nyilatkozataival, hogy a Politikai Bizottság 1947. május 19-i ülésén olyan határozatot fogadtatott el, mely szerint „a fakultatív hitoktatás kérdésében a párt és a Politikai Bizottság előzetes hozzájárulása nélkül senki nem nyilatkozhat, még akkor sem, ha erre arról, hogy a fakultatív vallásoktatás ügyét a „minapi" minisztertanács levette a napirendről, a végleges vagy külön vatikáni kiküldött közbejöttével meginduló konkordátumtárgyalásig. 1,5 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944 — 1948. Bp. Kossuth Könyvkiadó. 1967. 473. 116 PI Arch 253/1 — 167. Ugyanezt a felfogást tükrözte egyébként a pártvezetőség 1947. ápr. 14-i hivatalos állásfoglalása is: „A fakultatív vallásoktatás kérdése nem lehet kultúrharc tényezője, hanem gyors megoldása a törvényhozás feladata. A fakultatív vallásoktatás nem vallási kérdés, hanem a lelkiismereti szabadság tényezője" (PI Arch. 253/1-158). 117 PI Arch 2/15-68. 7*
