Századok – 1973
Tanulmányok - Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak (1947 tavasza) 906/IV
A FAKULTATÍV VALLÁSOKTATÁS KÉRDÉSE ÉS AZ EGYHAZAK 925 a továbbtanulásra és elhelyezkedésre, aki hittant tanul."7 6 Az Actio Catholicát és a katolikus lapok szerkesztőségeit viszont elsősorban az foglalkoztatta, hogy a hercegprímás utasításainak fenntartás nélküli végrehajtása s a fakultatív vallásoktatás elleni tiltakozó akciókban való részvételük retorziójaként a belügyi kormányzat esetleg működésüket korlátozó intézkedéseket foganatosít, illetőleg betiltja a katolikus lapokat. ,,Az az érzésem — írta 1947. március 13-án Mindszentynek az A. C. képviselője —, hogy az Actio Catholica ellen gyűjtik az adatokat, s egyszerre akarnak rácsapni."77 Nem kis gondot okozott a katolikus egyházi körökben a tankönyvek ügye sem. A közvélemény előtt azzal vádolták a kormányzatot, hogy az egységes állami tankönyvek bevezetése újabb, súlyos anyagi terhek vállalására kényszeríti a szülőket. Másfelől azonban pontosan ismerték mind a tankönyv-szükségletet, mind annak költségkihatásait. Tisztában voltak vele, hogy a Szent István Társulat sem tud az államinál olcsóbb tankönyvet a tanulóifjúság kezébe adni.7 8 De kudarcot vallott lényegében a katolikus párt megalakítására indított akció is. Kiss István, Gróh József és néhány más képviselő persze szívesen vállalkozott volna e párt megalakítását célzó beadvány aláírására, illetőleg aláírások gyűjtésére a nemzetgyűlési képviselők körében.7 9 Ez azonban túlságosan kevésnek látszott a katolikus párt tényleges létrehozása és számottevő politikai tényezővé való válása szempontjából. Ugyanakkor maga a klérus sem látta még teljesen érettnek a helyzetet a fentebbiek tekintetében. A pártalakítás gondolata tehát ismét háttérbe szorult, s viszonylag gyorsan lekerült a napirendről. A legnagyobb problémát azonban kétségtelenül mindinkább az jelentette a katolikus egyházi vezetők számára, hogy a kormány végül is majd nem viszi a nemzetgyűlés elé a fakultatív vallásoktatás kérdését, hanem — a rendkívüli felhatalmazás alapján kibocsátott — rendeletével szünteti meg az iskolákban a kötelező vallásoktatást.80 A felmerült nehézségek és problémák hatására egyesek további végletes lépések megtételére ösztönözték a hercegprímást. Ligeti József egervári prépost azt tanácsolta neki, hogy a közoktatásügyi minisztert és munkatársait nyilvánosan kiközösítéssel fenyegesse meg. A kiközösítés eszközének az alkalmazását emellett a prépost mindazokra célszerűnek tartotta volna kiterjeszteni, akik egyáltalán a fakultatív vallásoktatás bevezetése mellett foglalnak állást. De ezzel a véleményével természetesen nem kívánt a nyilvánosság elé lépni, sőt, kifejezetten arra kérte Mindszentyt, hogy személye maradjon titokban. „Maradtam Főmagasságodnak mindenkori készséges híve, azzal a kéréssel — fejezte be levelét Ligeti prépost —, hogy jelen levél írója teljesen incognitóban maradjon."8 1 Az előbbiekkel ellentétben egy másik magas rangú egyházi személyiség — a hercegprímásnak küldött — ,,pro memóriájában" azt tanácsolta, hogy a katolikus egyház elsősorban politikai eszközökkel, pontosabban a népszavazás követelésének felvetésével harcoljon a fakultatív vallásoktatás 76 Uo. 77 Uo. 1947 márc. végén egyébként egy Mindszenty által sugallmazott éles hangú nyilatkozatot a Magyar Kurir a betiltástól való félelme miatt nem akart változatlan formában nyilvánosságra hozni. A szerkesztő csak Mindszenty kifejezett utasítására lett volna hajlandó ezúttal a „katolikus hírmagyarázó" szerepét betölteni. 78 EPL 2136/1947. sz. i. 79 Uo. 80 Uo. 81 EPL 2456/1947. sz. i.
