Századok – 1973
Tanulmányok - Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak (1947 tavasza) 906/IV
924 BALOGH SÁNDOR A fentebb említettek ellenére sem volt azonban valójában teljesen és maradéktalanul elégedett a katolikus főpapság. Néhány kisebb-nagyobb jelentőségű „zavaró tényező" érezhetően izgalomban tartotta Mindszentyt és tanácsadóit. Mindenekelőtt Bánáss püspök és a miniszterelnök tárgyalásáról elterjedt hírek, s főleg a tárgyalás folyamán elhangzott püspöki nyilatkozat későbbi értelmezése érintette kellemetlenül a katolikus klérust.74 Emellett Balogh Istvánnak, a Kisgazdapárt pap-főtitkárának a fakultatív vallásoktatással kapcsolatos különböző nyilatkozatai idéztek elő zavarokat a katolikus papság és a hívők körében. „Mi tudjuk, hogy nekünk a nagyméltóságú püspöki kar állásfoglalása az irányadó, amellyel a mi lelkiismeretünk is teljesen megegyezik. Mégis arra kérem tisztelettel Eminenciádat — írta Bárdos kamarás levelében a hercegprímásnak —, hogy Balogh államtitkár úr ellenkező nyilatkozataira mit feleljek, nálam kérdezősködő hittanár uraknak."7 5 Helyenként azonban a szülők körében más fajta aggodalom és bizonytalanság jelei is mutatkoztak. Főleg olyan aggályok merültek fel: „Nem lesz jó ajánlólevél 74 Kiss István nemzetgyűlési képviselő 1947. március 19-i levele is foglalkozott a Bánáss-üggyel. „Tudomásom szerint egyébként Bánáss veszprémi püspök úr, kivel az imént találkoztam, tovább tárgyal illetékes tényezőkkel ebben a dologban, illetve igyekszik felderíteni — írta Kiss István a hercegprímásnak —, hogy honnan származik ez a tévedés. Úgy látszik, hogy egyesek rosszhiszeműen politikai hangulat- és zavarkeltés céljából dobták bele a hírt a közvéleménybe, de máris megállapítható, hogy ellenkező hatást váltott ki, különösen a gyors és erélyes cáfolat után, amit vasárnap a templomok szószékein felolvastak" (EPL 2135/1947. sz. i.). Március 21-én egy másik bizalmas jelentésben arról tájékoztatták a hercegprímást, hogy Bánáss püspök hogyan reagált Pásztor Tamás kisgazdapárti képviselőnek az FKGP budapesti XII. kerületi szervezetében elhangzott, személyével kapcsolatos megállapításaira: „Alighogy ezt az értesülést vettem, megérkezett a Helynökségre Bánáss püspök úr. Megragadtam az alkalmat, hogy ezt a hitelesen elhangzott rágalmat közöljem vele. A püspök úr meglepődött, az adatokat feljegyezte s rövid lélekzetvétel és gondolkodás után kijelentette, hogy Gyöngyösi miniszter tanú rá, hogy ilyet nem mondott. Witz helytartó úr előtt és hallatára történt. Én pedig azt mondottam: „Hála Istennek, így legalább legilletékesebben vissza utasíthatom a rágalmat" (EPL 2135/1947. sz. i.). Mindszenty kétségeit azonban a fentebbi tájékoztatás sem oszlathatta el püspöke magatartását illetően. Legalábbis erre utalt az „illetékes egyházi helynek" Farkas Ferenc sajtónyilatkozatára (Szabadság, 1947. márc. 21.) adott válasza, amely távolról sem vette védelmébe Bánáss püspököt, hanem valójában megkerülte ezt a kérdést: „Azzal a megjegyzéssel, hogy az előadó e kritikus nyilatkozatában a miniszterelnöknek egy püspöktől származó közlésére támaszkodott, az illetékes hely most a leghatározottabban és félreérthetetlenül kijelenti, hogy a püspöki kar egyik tagjának sem adott felhatalmazást ilyen nyilatkozat tételére, nem is adhatott, mert — mint már jelezve volt — egyhangú álláspontja éppen az ellenkező volt" (EPL 2135/1947. sz. i.). Végül is ezt az egyre kínosabbá váló ügyet — formálisan — Bánáss püspöknek a Magyar Kurir részére adott 1947. márc. 22-i nyilatkozata és az alábbi közlemény zárta le: „Bánáss László dr. veszprémi püspök úr felkért bennünket annak közlésére, hogy ő hivatalos helyen a püspöki kar megbízásából a fakultatív hitoktatás kérdésében ugyan azt az álláspontot képviselte, mint ami a kultusztárca parlamenti előadójának idevonatkozó kijelentése után a püspöki kar körlevelében kifejezésre jutott" (EPL 2135/1947. sz. i.). Nagy Ferenc és Bánáss püspök találkozóján elhangzottakat ma már nem lehet teljes pontossággal felderíteni. A találkozóról szóló tájékoztató és azok későbbi egyházi cáfolatai azonban legalábbis arra engednek következtetni, hogy ezúttal nem Nagy Ferenc, hanem a katolikus egyház képviselői „feledkeztek el" annak tényleges tartalmáról. Mégpedig minden bizonnyal azért, mert Mindszenty menetközben változtatta meg a véleményét és a fakultatív vallásoktatással szembeni merev, elutasító magatartását emelte a katolikus klérus hivatalos álláspontjának rangjára. Sőt odáig is elment, hogy nemcsak Bánásst, tehát egyik püspökét hazudtolta meg, hanem végső fokon ugyanerre kényszerítette magát Bánásst is akkor, amikor az a fentebbi nyilatkozatát megtette. 75 EPL 2135/1947. sz. i.
