Századok – 1973

Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I

DEÁKÉLELMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 95 A következő verselő az iskolai életből hoz példát. Elmondja, hogy az olyan tanuló, aki jól viseli magát és jól is tanul az iskolában: Az olyannak mindjárt vivátot kiáltunk Rectorunk tsillagot tészen a nyakába Peretzet, epret ád, majd szivát is nyárba. Ennyi meggyőzés után sem marad el a csalogatás: Gyertek ! nézzétek meg, hogy ot mit tsinálunk, Ugy is mi Deákok itt közel tanyázunk. A kis színdarabot úgy vezetik, hogy közülük egy fiú jelentkezik tanulónak. Régi szokás szerint megvendégelnék, de nincs semmijük. Ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy a ház népétől kérnek. A kérés itt még finom formában jelentkezik: Hogy hát a tanulást jó szívvel kiállya, Egy, két pénzét tőlle senki ne sajnállya, Az ő számára én majd magamhoz veszem, A szalonnának nyárs ő nálla van készen. A tojást, sódart ama majd elteszi, A Músák verbungja holnap majd meg eszi Miután így meggyőzték a bámészkodó gyerekeket, előlép az íródeák: Pajtás ! én is hívlak, vágj fel a markomba, Hadd írjam bé neved az ujj Laistromba, A gyönyörűséges piross szin téntával, És a sass tollúból készített pennával. Az adománygyűjtés csak azután következik. Előlépnek azok a szereplők, akik eddig a háttérben álltak. Elsőnek a Kosár-Hordó lép ki: Óh édes Asszonyunk ! most tehát szívesen Kérjük kelmeteket mind közönségesen, Szaladjon a padra és hirtelenébe Hozzon egy nagy rakás tojást kötőjébe. Folytatja a gyűjtést a Nyárs-Hordó: Azután meg gyorsan és tsak hamarjába, Fusson egy jó késsel bé a komorába, Hozzon szalonnát, húst s jó nagy kolbászokat, És mindjárt fel húzzuk nyársunkra azokat. Ejj bátran pakolja meg tarisznyánkat, Ne féljen hogy el nem bírjuk a zajdánkat. Utoljára az Erszény-Hordó lép elő: Hogy zsatskót is szoktunk magunkal hordani, Kérem hát vessenek néhány garast bele, Héj szegény be laposs, sose lész 6 tele.