Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
80 FÖLDESI BÉLA mondja, hogy „lakodalmak és más ünnepélyes alkalmakkor — a tanítók — kántálnak, úgyszintén az urak nevenapján is".6 2 A tanulók életében — és táplálkozásában is — fontos esemény volt az iskolai közös lakomák rendezése. Az eddig feltárt munkálatok nem írják le ezeket az eseményeket, azonban annyit megállapíthatunk, hogy az ilyen közös lakomák költségét nem a tanulók, hanem vagy az iskolai közös pénztár, vagy az egyház fizette. Ebben az időben Nagyszebenben Gergely, Mihály, Karácsony és Vízkereszt napjain tartottak ilyen közös lakomákat. Azonban úgy látszik mindezzel egyidőben elterjedt az egyéb jellegű és iskolán kívüli közös evészet és ivászat — amit már a tanulók fizettek —, mert az 1598-ban kiadott iskolatörvényük kimondja, hogy ezek a közös lakomák csak az intézetben történhetnek, méghozzá tisztességes keretek között. Kiderül az is ebből a törvényből, hogy az intézet falain belül rendezett közös lakomák költségét az iskola fedezte. Legalábbis erre következtethetünk a törvény azon soraiból, amikor kimondja, hogy a szűkös helyzetben levő tanulókat ne csak a közös lakomák idején, hanem „ha a szükség úgy kívánja, az iskolai közös pénztárból a szükséges segéllyel máskor is lássa el".6 3 Az ország másik részén, Besztercebányán viszont évente három alkalommal a szabadban megtartott iskolai kirándulással kapcsolták egybe a lakomázást. Az ilyen nagyobb szabású kirándulásokon részt vettek a város lelkészei, tanítói, a város elöljárói és néhány nevezetesebb polgár is. A „számlát" itt sem a tanulók, hanem az egyház fizette. „Ezek a számlák azt bizonyítják, hogy ilyenkor az urak elég vígan voltak, legalább az elfogyasztott ételek és italok mennyisége ezt látszik bizonyítani. Az 1645. július 20-án megtartott kiránduláson 56 itze bor, 3 akó sör és megfelelő mennyiségű étel költetett el."6 4 Balázsjárás — Qergelyjárás A középkori deákok mendikáló-rekordáló adománygyűjtését őrizte meg két szép j néphagyományunk, a Balázs- és Gergelyjárás, amely főleg a XVII—XVIII. században j élte virágkorát és a tanulóifjúság kedvelt színjátszási és adománygyűjtési formája volt. Eredetileg koldulást jelentett e két gyűjtési forma, amit az egyik legrégibb balázsjáró köszöntésében szereplő Püspök így szedett versbe: „Mendicas a nevem, ugyanaz is vagyok, Lásd farkas bőrömet, hogy a likak nagyok, Mégsem vághattok föl könnyen vak asszonyok ! Püspöki létemre vitézeim vágynák. Kik mellettem állnak, verseket mondanak, Kik régi szokásban nálunk tudva vannak, Hogy a mendikások házak szerint járnak."6 5 A balázsjárás szent Balázs püspök és vértanú emlékét igyekezett megörökíteni, aki a torok- és nyakfájások védőszentje volt a katolikus egyházban.6 6 Hazánkba minden bizonnyal szlovák közvetítéssel került „a mi Magyarjaink közt a Tót Mester uraimék által 62 Mikulik József : Magyar kisvárosi élet. Rozsnyó, 1885. 217. 1. 63 Fr. Teutsch: Die Hermannstädter Schulordnung. 58. 1. 64 Rosenauer К. : i. m. 52. 1. 65 Hantz Gyula gyűjtése Veszprém környékén. Közli: Figyelő, II. 1877. 319. 1. 66 Szent Balázs püspök és vértanú előkelő családból származott, de Licinius császár üldözése elől Egeus hegyének egyik barlangjába menekült, ott vadállatok között ólt szigorú ájtatoskodásban. 316-ban elfogták és fejét vették. Révai nagy lexikona. II. köt. Budapest. 1911. 487. 1.
