Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
DEÂKÉLKLMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 79 szében nem maradt fenn, így azt sem állt módunkban megállapítani, kinek a munkája és mikor jelent meg. A rekordáláshoz nélkülözhetetlen volt az éxplorator, a fürkésző, figyelő. A pápai iskolatörvényben még úgy találkozunk vele, mint az együttétkezők kéregetője, a mendikánsok vezetője. Azonban a XVII. században már kizárólag az a feladata, hogy naponként két alkalommal — délelőtt 9 és délután 4 órakor — kimenjen a városba és ott megtudakolja, hol lesz valamilyen ünnepség, megemlékezés, hogy azután a jóhangú énekesekkel visszatérve bekapcsolódjék a dallal-tánccal egybekapcsolt vigadalomba. Az 1657. évi debreceni iskolatörvény pontosan körülhatárolja az éxplorator tevékenységét. Előírja, hogy megbízatása két hónapig terjed. Megbízatása alatt csak oda vezesse az énekeseket, ahol „két asztal vendég van, vagy csak egy asztalnyi és egy kiemelkedő személyiség. Ha nem így tesz, büntetése 9 dénár." Éneklés után köteles visszakísérni az énekeseket a kollégiumba, ellenkező esetben 25 dénár büntetést fizet.5 8 Marosvásárhelyen az éxplorator hasonló feladatot látott el mint Debrecenben, tevékenységét azonban részletesebben írja elő a törvény. Meghatározza, hogy az éxplorator ,,35 jó énekest szemeljen és nevezzen ki, akik részt vesznek a megemlékezésben. Vigyázzon azonban arra, hogy az osztály, amelyet magával visz, üres kézzel ne térjen vissza, vagy a városiak előtt nevetség tárgya ne legyen. Különben büntetése 20 dénár. Abban az esetben, ha valaki ez alól a megbízatása alól szabadulni akar, a társaságnak fizetett két forintjával megválthatja magát, ha gyengesége és szegénysége figyelembevételével ezen összegből valamit el nem engednek. Ha pedig az engedélyt nem kapja meg, tartozik kötelességét teljesíteni."5 9 Az ünnepi megemlékezéseken nemcsak a deákok, hanem tanítóik is részt vettek, sőt szegényes fizetésük egyik legbiztosabb kiegészítője lett a rekordálás. Besztercebányán már az 1550-es években a tanító fizetéséhez tartozott az évi öt rekordáció — Karácsony, Vízkereszt, Pünkösd, valamint Gál és Márton napja. Ilyenkor az iskolamester a kántorral és segédtanítókkal, valamint néhány jóhangú tanulóval a városban házról házra járván a polgárok házai előtt zsoltárokat énekeltek, sőt „rendszeresen az iskolai zenekarral, mely az istentiszteleteknél is közreműködött, zenedarabokat is eljátszottak".6 0 Az iskolamester a házban rövid üdvözlőbeszédet — vagy más alkalomszerű megemlékezést — tartott és önkéntes adományokat gyűjtött. Márton napján az iskolamestert kísérő tanulók egyike ludat vitt a kezében (Martinigans). A rekordáció másik formája Besztercebányán a segédtanítók és a kántor fizetésének kiegészítésére heti két alkalommal — csütörtökön és vasárnap — sokkal egyszerűbb keretek között történő megemlékezés volt, melyben alig néhány tanuló vett részt és csak éneklésből állott. A szokásos adomány egy dénár volt. Az így összegyűjtött pénzt az iskolamesternek kellett átadni, aki azután abból megfelelő heti összeget utalt ki a kántor és segédtanítók élelmezésére. Selmecbányán 1661-ben a tanító fizetése heti 3 forint volt, amihez hozzájött a Gál és Gergelynapi rekordálás hozzávetőleges 50 forint adománya.6 1 Az 1670. február 17-én megtartott rozsnyói iskolaellenőrzés során megállapították a tanítók fizetését is. Két azonos fizetésű tanító volt, egy magyar és egy német. A hosszú lista egyik pontja ki-58 Békefi 11. : A debreceni . . . 106. 1. Leges Speciales VIII. De officio Exploratoris. Art. III. et IV. 59 A marosvásárhelyi iskolatörvényt latin eredetiben és szövegmagyarázattal közli Békefi Rémig: A marosvásárhelyi ev. ref. főiskola XVII. századi törvényei. Budapest. 1900. Megjelent az MTA. Ért. a Tört. Tud. köréből XVIII. köt. VIII. sz. 445-487. 1. 60 Rosenauer К.: i. m. 18. 1. 61 Breznyik J. : i. m. 33. 1.
