Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
826 SZŰCS JENŐ összességét felölelő terminus szerepét töltse be,22 7 azt a formálódó „korporativ" egységet foglalja fogalmi egységbe, amelynek megnevezésére — mint a maga helyén láttuk — már ezidőtájt (1287, 1299) feltűnik az universitas, majd később (1330) a communitas fogalma, llymódon tehát nehezen dönthető el, hogy a Hungarica natioviú értelemszerűen azonosuló regni incole (1297) ebben az első — fentebb említett — identifikációban pontosan melyik körre vonatkozik. Az azonban már bizonyos, hogy a gens Vngarica nem sokkal később (1315), magában az oklevélben a vulgus-szaX szembeállítva, ugyanazt a kört öleli fel, amelyet azonos gondolati és szövegösszefüggésben néhány évvel korábban (1309) a regni incole jelölt, félreérthetetlenül a prelátusok, bárók és nemesek fogalmi összefoglalásának funkciójában. Majd 1330-ban az Ungarica natio fogalma bizonytalanul lebeg egyrészt az ország „valamennyi" lakosa (omnes Hungarie regni cohabitatores), másrészt a plebstől különválasztott rendi értelmű „országlakosok nem[zet]e" (generatio regnicolarum) között, ugyanabban az oklevélben, amely a jogi írásbeliségbe első ízben vezeti be a regni universe nobilitatis communitas fogalmát.228 227 Már viszonylag korán, pl. V. István 1271 : „cum nos conventionem et congregationem omnium nobilium existentium a parte Danubii versus orientem . . . fecissemus", majd alább: „Lampertus . . . episcopus Agriensis surgens et stans in nostri presentia et omnium regnicolarum . . ." Fejér: CD V/l, 163. (A datálásra Pauler, II. 385.) — 1279: ,,. . . congregationem cum omnibus incolis regni nostri habuimus generalem, tractantes ea cum baronibus, proceribus, nobilibus nostris. . ." Krit. jz. II. 2992. sz. — 1281: ,,. . . promittcntes, quod prefatam terram . . . nulli nobilium seu regni nostri incolarum conferemus. . ." ÁUO IX. 300. — 1290: ,,. . . habita congregatione generali . . . nobilium regni nostri"; az artikulusokban többször incole regni nostri, mely fogalom ellentéte: „promittimus eciam, quod dignitates seu comitates . . . seu castra advenis vei hospitibus aut paganis vei ignobilibus hiis, qui in regno nostro nocumenta frequenter intulerunt, nullatenus conferemus. . ." Marczali: Enchiridion, 186—190. (A helyes datálásra: Szabó K.: Századok, 18 [1884], 473 — 482.) — Viszont az 1298. és 1299. dekrétumokban több ízben előfordul a „nobües a l i i aut em regnicole" fogalom, ahol is világos, hogy az utóbbiakon a szászok és kunok értendők, pl. „cum omnibus nobilibus Hungarie, singulis Saxonibus, Comanis in unum convenientibus. . ." Kovachich: Supplementum, I. 89 —138, ahogy pl. 1299: „universitas nobilium Ongarorum, Saxonum et [Comanorum]," „nostre universitatis coetus" Fejér, CD VII/5. 502 — 503. A szemlélet érthető, hiszen pl. 1279. ún. „második kun törvényben": „iidem nobiles et Comani equali prerogativa libertatis gratulentur", továbbá 1290 : 10 : „Saxones Transylvani predia tenentes et more nobilium se gerentes". — Természetesen ezzel párhuzamosan a regnicola, regni incola még az 1400 körüli időkig megtartotta általánosabb értelmét i s. 228 A fogalmak tartalma pontosan kiviláglik azokból az oklevelekből, amelyek Károly Róbertnek megismételt — immár a szentkoronával való — megkoronázására (1309. jún. 11.) vonatkoznak. 1309: ,,. . . cernens, quod ob ipsius [ti. sanctae coronae] carentiam, cui multum reverentie atque auctoritas ex dicti regni incolarum opinione defertur. . ." az előző koronát interdiktum alá helyezték (Acta Gentiiis, MV 1/2. 352.). Ugyanerről a kérdésről 1315: ,,. . . et licet huiusmodi coronationis [ti. az 1308. évi] modus Bufficiens extitisset, tamen ut opinioni gentis Vngarice satis fieret et ut scandalum de medio wlgi tolleretur, recuperata et rehabita . . . ipsa sancta corona" . . . stb. (MES II. 710). A gens regni incolae tartalma egészen világos, ha tudjuk, hogy a koronázás aktusában a voluntas és assensus ugyan a prelátusokat és a bárókat illette meg, de az „elismerés", recognitio már a koronázás alkalmából összegyűlt nemesi tömeget. Érre, valamint a nemesek szerepére az 1308 és 1309. koronázások alkalmából vö. Bartoniek E. : A magyar királyválasztási jog a középkorban. Századok 70 (1936), 374, 398. A királyválasztás körül szerepet játszó társadalmi kategóriák három csoportra oszlanak: 1. prelati et barones ( = voluntas, assensus); 2. nobiles, multitude nobilium ( = recognitio) ; 3. cives et advene copiosi, cives et populäres civitatum (= egyszerű jelenlét), vagy egyszerűen vulgus. Vö. pl. 1308: az érsekek, püspökök és bárók felsorolása után: ,,. . . ibidem presentibus ac pressa nobilium aliorum et vulgi. . ." Ezekre az identifikációkra ld. kül. Acta Gentiiis. MV 1/2. ] 15—119, 304 - 307. Az opinio gentis tehát félreérthetetlenül a prelátusok, bárók
