Századok – 1973

Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV

KÉZAI SIMON GESTA HTJNGАНОНИМА 825 hogy Kézai mester e lényeges fogalmi ponton ellentmondásba keveredett, vagy legalábbis a „nemzet" mibenlétét illetően valami kettősség élt a fejében. Művének mind teoretikus, mind epikus vonatkozásai az sugallják, hogy bár az omnes Hungari (c. 7) csakugyan „mindenki", másfelől azonban mégsem mindenki, aki magyar eredetű és magyarul beszél, hanem aki „történeti", „jogi" és „morális" alapon a communitas tagja maradt, s „igazi" tagja a nationak, ő „képviseli", mintegy megtestesíti a nemzetet ! E különös kettősséget modern fogalomrendszerünkbe nehéz beleilleszteni, fogalmi eszközeinkkel nehéz megérteni. Holott maga e kettősség is bizonyos értelemben a középkor tudatszerkezetének sajátja, noha nem idegen teljesen a modern gondolatrendszertől sem. Friedrich Meinecke írta, a nemzeten belül általában különféle nemzetfogalmak élnek, különböző irányzatok állítják, hogy ők képviselik egyedül igazán és joggal a nemzetet, „a nemzet tehát bizonyos értelemben természettől fogva mindig valami pars pro toto".225 De azért ez a manapság is megfigyelhető jelenség minőségében mégsem azonos azzal, ahogy a „nemzet" a későközépkor folyamán — legalábbis egyik vetületében — fogalmilag pontosan a status politicus személyi körével és egyszersmind eszmei kategóriájával azonosul. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a francia nation forma irodalmi megjelenése tágabb „franciák (a francia királyság lakosai)" értelemben együtt jár azzal, hogy máris, azaz az 1260— 70-es években pars pro toto leszűkül IX. Lajos lovagságára (sa nacion), vagy máshol pontosan a clergie et chevalerie szinonimája gyanánt bukkan elő a Grandes chroniques szövegében. Mathaeus Parisiensisnél 1250 körül a tota natio meg éppenséggel nemcsak a köznéppel, „a szolgák utódaival", hanem a klerikusokkal szemben is mint Anglia nemessége fordul elő. Ahogy a rendi-korporativ szervezkedés Európa-szerte előrehalad, úgy azonosul a „nemzet" a corpus politicum fogalmával: általában a communitas (universitas) regni kategóriájával, amely a rendi mechanizmus természete szerint felölelhet tágabb vagy szűkebb társadalmi kört. Angliában például viszonylag tágabb, de a német viszonyok közt a Germanica natio (pl. 1438, 1439) a „Szent Római Birodalom" választóit, grófjait, báróit és előkelőségét foglalja magába. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a natio egyéb — állami, nyelvi, szűkebb tartományi vagy „törzsi", szűkebb korporativ — jelentései ne élnének tovább, egymással tarka egyvelegben s minden kizáró jelleg nélkül, a kései középkoron át egészen a XVIII. századig.228 E sajátságos átalakulás kezdetei nálunk is megfigyelhetők már 1300 táján. A natio az oklevelek nyelvében viszonylag hamar a regnicolae szinonimájává válik, ez utóbbi pedig már az 1290-es években megindul afelé, hogy egyszerűen az „országlakosok" tág értelmű megjelölése helyett a bárók és nemesek J25 jf r Meinecke : Weltbürgertum und Nationalstaat. Studien zur Genesis des deutschen Nationalstaates. München —Berlin. 19226, 12. 226

A kérdéskörnek ezt a vonatkozását e helyütt csupán felvillantjuk. A szövegben említett adatokra és összefüggéseikre vö. Müller: i. m. (185. jz.) 280; Fr. Hertz: Nationality in History and Politics. A Study of the Psychology and Sociology of National Sentiment and Character. London. 1944. 215; U5.: Jahrbuch für Soziologie, I. Erg.-Bd. (1927), 5, 8; A. Werminghoff: Der Begriff »Deutsche Nation« in Urkunden des 15. Jahrhunderts. Historische Vierteljahrschrift 1 1 (1908), 189 — 190. — Az identifikációs mechanizmusra vö. kül. E. H. Kantorowicz : The King's Two Bodies. A Study in Mediaeval Political Theology. Princeton. 1957. 250—267, 361 — 382; a probléma általános kereteire TV. Conze: Nation und Gesellschaft. Zwei Grundbegriffe der revolutionären Epoche. Historische Zeitschrift 198 (1964), kül. 4-12.