Századok – 1973

Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I

74 FÖLDESI BÉLA Az alumneum és az alumnusok Az alumneum a jó előmeneteld, kevés pénzű tanulók ingyenes szállását és étkezését jelentette. Alumnistának lenni nagy megtiszteltetés volt, hiszen tanulmányi munkájuk jutalmaként a tehetősebb városi polgárok által tett alapítványokból vagy azok évi jövedelméből jó körülmények között éltek. A hosszú évtizedek alatt a különböző személyektől összegyűlt adományok, mint biztos jövedelem lehetővé tették az alumnusok tartását. Ezek a tanulók tehát már nem összekéregetett koszton, hanem a pénzbeli adományok évi összességén éltek. Az így befizetett pénzből élelmet vásároltak, amit azután a városi polgárasszonyok megfőztek. Az ételt vagy azok házainál vagy bent a kollégiumban fogyasztották el. Ismeretes volt az egész országban, de legfejlettebb formáját Erdélyben találjuk. Bethlen Gábor kis országa felemelkedését azáltal is igyekezett elősegíteni, hogy a gyulafehérvári kollégiumban 40-es létszámú alumneumot szervezett. Kollégiuma számára kiadott utasítása mély megfontolásról, alapos körültekintésről tesz bizonyságot. Ezt írja: ,,ha tartott növendékeink negyvenes számában hézag támadna, sem a tanító, sem az iskolai tisztviselő azt a maga fejétől be ne töltse, hanem a rektor az elöljáróknak, a társainak tanácsából nagy gondosan szemeljen ki a váradalmasak közül olyat, aki arra nyilván érdemes, nehogy jótéteményönk, amelyet Isten dicsőségére s az ő egyházának épülésére buzgó szívvel, kegyes indulattal nyújtunk, érdektelen herékre vesztegetődjék. Kezdő diákoknak pedig csak erkölcsökben, tanulásban jól kipróbálva vegyenek reá föl. Tartott növendékeink közül az óv vége előtt senki sem távozhat. . . Aki évnegyedi •pénzilletményét felvette, az évnegyed előtt nem távozhat. Ha mégis arra kényszerülne, a hátralevő időre számított pénzt fizesse vissza a szeniornak. A szenior adja azt a távozó helyére jövőnek vagy ha a betöltés ideje késik, tartsa azt fenn a következő kiosztásra. Az évnegyedi pénzilletményt a szenior s az ellenőr addig ki nem osztják, mig a növendékek előmenetelét a rektor vagy az elöljárók nyilvánosan meg nem vizsgálták. Tartott növendékeinek leczkóit tanítóik szorgalmasan járják; a tanulók előmenetelét akképp tanúsítsanak, hogy közvizsgálatkor a tartástól szégyenteljesen meg ne fosztassanak. Ha valamelyik növendékünk egy évnegyedben tíz leczkét mulaszt (a tanítók azt jól számontartsák) s nem igazolhatja, veszti a tartást."34 A gyulafehérvári kollégium tartott növendékeinek tehát jó dolguk volt. Az évnegyedi pénzilletményen kívül mindennap megfelelő élelemben részesültek, aminek a kiadásáért a praebitor (kiosztó) volt a felelős. Bethlen utasítása nagy szigorral őrködött az élelem kiosztása körüli visszaélések elkerülésére. Határozottan utasítja a kiosztót, hogy csak az aznapi élelmet adhatja ki, sem előre, sem utólag nem adhat ki semmit. A kiosztót adott szava betartására szigorú esküje kötelezte.3

5 Bethlen halála után Alsted, Piscator és Bisterfeld 1630. február 10-én levelet intéznek Brandenburgi Katalin fejedelemasszonyhoz, melyben az iskola új törvényének kidolgozására tesznek javaslatot. A tanulók intézményesen szervezett élelmezésében jelentős lépéssel visz előbbre a tervezet 7. pontja, amelyben azt javasolják a szerzők, hogy „közös asztalt kell felállítani, 34

Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma. Nagyenyed. 1903. 106. 1. 35

A gyulafehérvári Bethlen-kollégium kiosztójának esküszövegéből: „En ... a fehérvári kollégium kiosztó ja fogadom, hogy ezen tisztemből folyó minden dolgomban tőlem telhető hűséggel igazsággal járok el, elöljáróim iránt engedelmes leszek, a kiosztandók kezelésében pedig hív ós igazságos. A rendes osztalékot kinek-kinek a maga napján személyválogatás nélkül kiadom; a nem jelentkezettekét visszatartom, mégkevésbé adom ki osztalékukat előre; el nem pazarlom, magam hasznára nem fordítom. Isten engem úgy segélyjen." Váró F.: i. m. 107. 1.