Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
DEÁKÉLELMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 73 követ el, 25 dénár büntetést fizet."3 0 A 25 dénár lefizetése a legsúlyosabb büntetések egyike volt. A sorkosztolás ismeretes volt Erdélyben is. Marosvásárhelyen például a város polgársága néhány jóravaló, jóhangú és előmenetelű tanuló élelmezését vállalta, akik a „város deákjai" elnevezést kapták. Ezek a deákok már fél alumneumban részesültek. Kezdetben a deákok jártak ki a polgárok házaiba és ott kosztoltak, majd a polgárok hordták be az ételt a kollégiumba, végül az a szokás alakult ki, hogy egy nagydeák egy-két kisdeákkal (szolgatanulóval) kivitte a gomert, a nagyfazekat a polgárokhoz, és 1 abban vitték be az ételt a kollégiumba. Ha a város deákjai a behozott ételt nem tudták megenni, az egész közösséget „ad publicum" felhívással szólították a maradék elfogyasztására. A város deákjainak, akik az ingyen koszton kívül az évi három ünnepi énekléssel jelentős külön-jövedelemre tettek szert, kötelességük is volt a várossal szemben. Énekelniök kellett a kántor mellett és a halottakat utolsó útjukra kikísérni, amiért külön 15—15 krajcárt kaptak. Ezek a tanulók, akiket a rektor jelölt ki, a kollégiumtól csak kenyeret kaptak, de a rektor engedélye nélkül nem hagyhatták el a várost.3 1 Gyulafehérvárott „város diáki" címmel illették azt a 16 tanulót, akiket a város benefieiumára vettek fel a kollégiumba. Részükre külön 8 pontból álló szabályzatot készítettek. A rövid szabályozatból három pont a tanulók étkeztetésével kapcsolatos. A 3. pont kimondja, hogy „ha kik városdiáki lesznek, mely atyánkfiának halottja lészen, a régi jó szokás szerint letévén azon cantornak dénár 24, mindnyájan tartozzanak elmenni egy fazék ételért, a mellé kenyeret is adjanak a temetés után". Valamint a 7. ós 8. pontok. „Ha hol pediglen feledékenységből, vagy egyéb alkalmatlanságból nem találna főzni valaki, hanem pénzt adna, a cocus in communem usum a cantornak kezébe administralja. A coquia pedig ne ótekszámra (sic !) rendeltessék, hogy mennyit curáljon a cocus, hanem hét vagy hónap-számra, mint másutt is jó rendtartású keresztyén városokon observálta-I tik, a hol ilyen beneficiummal vannak." A szakács kötelességénél előírja, hogy „a cocus a városon járjon indifferenter nap-1 jában egyszerre hat fazék étket curáljon, ne többet, amellé egy-egy darab kenyeret".3 2 A kolozsvári katolikus gimnáziumban, ahol Apor Péter is tanult, a sorkosztolás egy másik formája honosodott meg. A tanulóknak — mint ahogy Apor Péter írja — „a nagymesteren kívül maguk közül prefectusuk (előljáró) volt, emptor ok (bevásárló) volt, az I ki az alamizsnából gyűlt pénzből húst és egyéb eledelt vásárolt. Volt egy nagy kétfülű fazekok, azt az emptor vitte valamelyik szegény katolikus emberhez az hússal együtt, azt ott megfőzték, az emptor más két deákkal 10 órakor az szemináriumba felvitte. Bezzeg nem volt megterítve asztal, sem szók az asztal körül. . . Rendszerként jó darab kenyeret adtak mindenkinek. Fizetett sütőnéjek volt valamelyik sütőben."33 30 A debreceni 1657. évi iskolatörvényt latin eredetiben és szövegmagyarázattal közli Békefi Kernig : A debreceni ev. ref. főiskola XVII. — XVIII. századi törvényei. Budapest. 1899. A szövegközi idézet: „Ex publico communitatis cibo primum Seniori scholae unum dato; post pro se, suoque college duos eligito; mendicantibus très vel quatuor exhibeto; reliquos vero omnes ad unum usque coetuis ad edendum convenient! apponito. Si contrarium fecerit, denarios viginti quinque solvito." Leges Speciales VII. De officio Coquorum. Argt. IV. 105. 31 Koncz József : A marosvásárhelyi ev. ref. collegium története. Marosvásárhely. Értesítő 1894 — 95. 643. 1. A gomert részletesen leírja Székely Ádám: A vásárhelyi régi nagyfazék. Vásárhelyi Füzetek, 1860. II. 32 — 55. 1. 32 Koncz J.: i. m. 542-543. 1. 33 Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Mon. Hung. Hist. II. oszt. Scriptores. XI. köt. Pest. 1863. 428. 1.
