Századok – 1973

Folyóiratszemle - Podrimavský M.: Jászi Oszkár és a nemzetiségi kérdés 797/III

EOLYÓIRATSZEMLE 797 M. Podrimavsky : Jászi Oszkár és a nemzetiségi kérdés Az 1868-ban elfogadott nemzetiségi törvénynek lényegében nem sikerült betöltenie funkcióját. Már megjelenése után nem sokkal mutatkoztak a törvény megváltoztatására, sőt fólretételére irányuló törekvések. Ez a tendencia a huszadik század első évtizedében érte el csúcspontját, magán viselve az egyre erősödő erőszakos magyarosítás bélyegét. A magyar politikai élet prondján a századfordulón megjelentek azonban azok a különböző demokratikus és radikális irányzatok is, amelyek Magyarország progresszív fejlődésének egyik zálogát az égető nemzetiségi kérdés mielőbbi megoldásában látták. A polgári radikális irányzat vezéralakja és teoretikusa Jászi Oszkár volt, aki cikkeiben Magyarország nemzetiségi viszonyainak olyan megoldását javasolta, hogy az az általános polgári-demokratikus átalakulás követelményeinek a lehető legjobban megfeleljen. A cikk Jászi Oszkár „A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés" című főművének elemzésével, illetve annak korabeli és későbbi szlovákiai hatásával foglalkozik. Kiemeli, hogy Jászi a magyar nemzet-állami fejlődés integrációs mozzanatai szempontjából helytelennek tartotta a nemzetiségek ama törekvéseit, amelyek a nemzeti sajátosságok jogi elismerését szorgalmazták, ebben a kérdésben tehát a nemzetiségi törvény alkotói, a magyar liberálisok álláspontjára helyezkedett. A magyar polgári radikális teoretikusok és politikusok tevékenységének mégis figyelemre méltó visszhangja volt a fiatal szlovák polgári értelmiség és diákság körében. Ezek ugyanis hamar felismerték, hogy a magyar politikai életben a szociáldemokrácián és a „Huszadik Század" — amelynek élén Jászi állt —, valamint a Társadalomtudományi Társaság köré csoportosuló pesti értelmiségen kívül nem volt egy szélesebb jellegű szervezett demokratikus mozgalom. Érdeklődést tanúsítottak a „szabadgondolkodó diákság" köre, a Galilei-kör, s főleg annak a „nemzetiségi béke" megteremtése érdekében kifejtett tevékenysége iránt. A kör tágabb programjában ugyanis megtaláljuk a nemzetiségi kérdés problémáját is, s Jászi a vezető ideológus szerepét ezen a területen is betöltötte, hiszen a kör nemzetiségi program-tematikájának az alapja Jászi ún. minimális nemzetiségi programkoncepciójából indult ki. A Galilei-kör együttműködött a nemzetiségi diáksággal, s ezt sokra értékelte a Budapesten tanuló szlovák diákság is. Találkozni lehet olyan nézettel is, hogy számos szlovák nemzeti, illetve nemzetiségi tudatát éppen a Galileikör ébresztette fel. Az aktív szlovák politikusok közül a nemzetiségi kérdést illetően Milan Hodza vallott Jászival egyező nézeteket. (Lásd a Prúdy 1909-es és 1910-es évfolyamainak számos cikkét.) Jászi iránt szimpátiát táplált az alföldi szlovákok köréből kikerült Ján Caják is, mert Jászi „a nem magyar nemzetiségekkel való emberibb bánásmódot hirdette". M. Hodza állást foglalt Jászi Oszkár minimális nemzetiségi programjával kapcsolatban is. Sokra értékelte a magyar politikában feltűnt demokratikus irányzat hasznos tevékenységét, főleg Jászinak a nemzetiségi politikában megnyilvánuló „objektivitását". Mint írja: „ő nem arra figyel, amit népeink követelnek, hanem csak arra, ami a társadalmi igazság és társadalmi szükségletek alapján valamennyi népet megilleti." M. Hodza koncepciója lényegében megegyezett Jászinak Magyarország demokratikus átalakulását sürgető követelésével; szerinte is ezáltal megoldódnék a nemzetiségeknek a magyar államhoz való viszonya s az állam egysége is fennmaradna. M. Hodza tehát egyetértett Jászinak a magyarországi nemzetiségek helyzetére vonatkozó elveivel, s „kielégítőnek" tartotta Jászi minimális nemzetiségi programját.