Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
72 FÖLDESI BÉLA sérelem által megharagított és megneheztelt emberek jótéteményét a jövőben az egész coetus elveszítheti."2 ' Nehéz követelményt állított a pápai törvény a szakács elé, ami a törvény azon pontjából derül ki leginkább, amikor kimondja, „amennyiben a szakács kevésbé tudott gondoskodni akár az emberek szegénysége, akár valami különös ok miatt, nem kell vele szemben azonnal kegyetlenül elbánni, hanem barátságosan meginteni, hogy munkájában ezután szorgalmasabb legyen".2 7 Ebből az is kitűnik, hogy a szakács kötelessége volt a polgároktól kapott nyersanyagot úgy beosztani, hogy a hét minden napján megfelelő étel kerüljön a tanulók asztalára. Ezekből a törvényekből arra kell következtetnünk, hogy Pápán a természetbeni juttatások mellett (liszt, húsfélék stb.) a sorban főzéssel is igyekeztek segélyezni a tanulókat. Besztercén több feladatot kellett a mendikánsok vezetőjének ellátni. Az 1598-ban kiadott törvényük kimondja, hogy „ügyeljen a kolduló, szegénytanulókra, azok a tétlenségben el ne romoljanak, vagy ide-oda kóboroljanak. A kora reggeli és a délutáni órákban kérdezze ki őket; ezek a tanulók a szokott időben zsoltárokat énekelve házról házra járjanak és élelmet szerezzenek [kéregessenek]; a továbbiakban figyelje őket, hogy a szent kötelességben buzgók legyenek."2 8 Itt tehát a kéregetés megszervezésén és vezetésén túlmenően a szegénytanulók felügyelete és ellenőrzése is a mendikánsok vezetőjének feladata volt. A sorkosztolás A sorban főzés vagy a még jobban elterjedt szóhasználat: a sorkosztolás a tanulók élelmezésének azt a formáját jelentette, amikor a városi polgárok egymás közötti megegyezés alapján meghatározták, ki mikor főz ebédet vagy vacsorát a város tanulóinak. A mendikálás és sorkosztolás vegyes formájával találkozunk az 1652. évi Selmecbányái iskolatörvényben, ahol az oeconomus (gazda) kötelességévé tették „a koldustanulók serkentését az élelem hűséges összegyűjtésére és behozására. Azok a tanulók, akik a kapott élelemből a maguk szükségére elvesznek, lopás miatt rektori büntetésben részesülnek."2 9 Mint ahogy Pápán, hasonlóan Debrecenben is a coquus kötelessége volt nemcsak a szakácskodás, de az ételek behordása ós szótosztása is. Hivatala jövedelmező vagy fáradságos lehetett — ezt ma már pontosan megállapítani szinte lehetetlen —, mert megbízatása csak két hónapra szólt. Az 1657-ben kiadott iskolatörvény pontosan meghatározza a coquus munkakörét, tevékenységét és az elkövetett hibák büntetési mértékét is. A városi polgárok étkezési rendjéhez igazodva délelőtt 9 és délután 4 órakor köteles volt kimenni a mendikánsokkal az élelemért. A szegényebb polgároktól nem kérhetett, nem követelhetett. A kapott élelmet tisztességgel megköszönte. Ha nem így tett, büntetése 6 dénár volt. Meghatározott rendje volt a kollégiumba bevitt élelem szétosztásának is, amit így írt elő a törvény: ,,A coquus vagy szakács először a szeniornak ad egy tállal, a mendikánsoknak 3 — 4 tállal, a többi az egész coetusó. Abban az esetben, ha szabálytalanságot 2«Uo. "Uo. 28 A besztercei 1598. évi iskolatörvényt latin eredetiben közli Fr. Teutsch: i. m. A törvény címe: Die Bistritzer Schulordnung von 1598. Leges Speciales Scholae Bistritzer A szövegközi idézet a 45. lapon található. 29 Breznyik J. i. m. 31. 1. IV. Leges de oeconomi officio.
