Századok – 1973

Történeti irodalom - Devics József–Károlyi Zsigmond–Zádor Mihály: A magyar műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején (Ism. Pándi Ilona) 782/III

782 TÖRTÉNETI IRODALOM 782 DBVICS KÁROLYI -ZÁDOR: A MAGYAR MŰSZAKI ÉRTELMISÉG ÉS A MŰEGYETEM A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN (Budapest, Tankönyvkiadó. 1969. 250 1. + 28 1- melléklet) (EGYETEMI SEGÉDKÖNYV) A tudományos-műszaki forradalom korában e kötet megjelenésének időszerűsége vitathatatlan, gazdag dokumentumanyagával jelentősen hozzájárul műszaki értelmiségünk múltjának ós jelenének árnyaltabb értékeléséhez. Ennek fontosságát pedig nem hangsúlyozhatjuk eléggé, amikor egyetemi ifjúságunk hivatástudatát, hazaszeretetét nem frázisokkal, de történelmi tényekkel megerősítve kívánjuk fejleszteni, olyan eszmei forrásokból táplálni, amelyek világossá teszik a társadalmi haladás és a nemzeti felemelkedés összefüggését. A szerzőkollektíva alapos munkát végzett és a kötet hitelességét emeli, hogy e korszak egyik „nagy öregje", Hevesi Gyula írt hozzá bevezetőt. Értékelését, hogy ez a könyv „alapvetően műszaki vonatkozásai ellenére is, szinte az élmény közvetlenségével világít be a Tanácsköztársaság viharosan lendületes, munkával és harccal átitatott izgalmas életébe", a recenzens is igazolhatja. Annyi méltatlan és a hibák egyoldalú emlegetésével e hősi kort lebecsülő értékelés után az elmúlt évtizedben már számos dokumentumkötet és tanulmány jelent meg, amely méltó helyére állítja történelmünkben, az 1918—1919-es forradalmak eseményeit. Ez a kötet méltóan illeszkedik ezek sorába. A bevezető után három gondolatkör dokumentumaira épül az értékelő tanulmány és összegezi azokat: I. A „szocialista mérnök-mozgalom" és a műszaki értelmiség állásfoglalása a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idején, II. A Tanácsköztársaság intézkedései a Műegyetem korszerűsítése és fejlesztése érdekében és III. A haladó műegyetemi diákmozgalmak 1918—19-ben. Részletes időrendi áttekintés, életrajzi adatok, dokumentumjegyzék s név- és tárgymutató zárja a jól szerkesztett kötetet. Amikor a haladó magyar értelmiség e fontos rétegét, diákmozgalmát és a Tanácsköztársaság előremutató — sok esetben csak napjainkban megvalósuló — gazdasági-műszaki intézkedéseit ismertető könyvet letesszük, nemcsak tiszteletet érzünk e nemzedék iránt, de bizonyos hiányérzetünk is támad: még adósak vagyunk egy olyan, a multat átfogó társadalmi összképpel, amelyben végleges helyére kerül a napjainkban mind fontosabb szerepet betöltő értelmiség reális értékelése. Az 1919—1919-es forradalmak idején szereplő műszaki értelmiség társadalmi helyzetét, összetételét, mozgatóerőit csak akkor érthetjük meg, ha az ezt meghatározó történelmi-társadalmi vonulat útját tudományos alapossággal követjük az elmaradott magyar társadalmi struktúrában. A köztisztviselő, magántisztviselő és szabadfoglalkozású értelmiség kategóriái — a kapitalista fejlődés során átalakuló összetételben, — az úgynevezett „középosztály" fogalmában összegeződtek, de nem véletlen, hogy közülük jelentős számban a műszakiak közeledtek a munkásosztályhoz. Számszerűleg ez nem volt — a polgári fejlődés akadályai következtében — széles réteg ekkor, s rendkívül heterogén volt: az alkalmazotti, a tervezői és a vállalkozói foglalkozás jelentős érdekkülönbségeket teremtett. A szocialista mérnökmozgalom szervezete az AMOSz a Tanácsköztársaság kikiáltása idején — a könyv tanúsága szerint — a mérnöki karhoz tartozóknak mintegy 20%-át foglalta magába, főként alkalmazott mérnököket (talán jó lett volna ezt összevetni statisztikai adatokkal), véleményünk szerint ez nemcsak politikailag, de szakmailag is a legértékesebb mérnöki réteg volt. A technikai fejlődés távlatai, a vesztett háborúból való kiábrándulás hatott a műszaki értelmiségnek a mozgalomtól távolálló, a társadalmi