Századok – 1973

Történeti irodalom - Devics József–Károlyi Zsigmond–Zádor Mihály: A magyar műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején (Ism. Pándi Ilona) 782/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 783 átalakulásnak csak potenciális tartalékát jelentő többségére is, közeledésüket még sok esetben a nagytőkének az ipari fejlődésben betöltött fontos szerepe, s ehhez fűződő kapcsolataik akadályozták. A dokumentumok e réteg közeledéséről keveset szólnak, ugyanakkor világossá teszik, hogy például a víz- és energiagazdálkodás elmaradottsága ós a magyar szakemberek szellemi kapacitása közötti ellentmondást csak egy alapvető társadalmi átalakulás folyamán oldhatták meg. S ennek tükrében érthető, hogy miért találkozunk a könyv lapjain olyan kimagasló alkotókkal, mint Bánki Donát ós még sokan mások. A dokumentumok alapján jobban megértjük, hogyan teremthetett ilyen rövid idő alatt a forradalmi tömegek akarata, legjobbjainak lendülete maradandó nemzeti értékeket, milyen csodákra volt képes a nép „okos gyülekezete" minden gazdasági, politikai nehézség ellenére. A forradalmi értelmiség szerepe különösen figyelemreméltó: minden világnézeti kialakulatlanság, politikai tapasztalatlanság, a rendkívüli körülmények ellenére hogyan törekedtek a termelés növelésével a tömegek életszínvonalát emelni, a munkafegyelmet megerősíteni és a szellemi és fizikai munka közti különbséget fokozatosan csökkenteni. Természetesen ez nem ment konfliktusok nélkül. A kötet összeállítóinak érdeme, hogy nem törekedtek egyoldalúan pozitív képet kialakítani. A dokumentumok feltárják a vitákat, ellentéteket is. A Tanácsköztársaság idején, a kezdeti lendület után, „kari-sérelmek", bérfeszültségek és a munkástanácsokkal való helyi összeütközések jelzik a konfliktusokat. Helyenként a munkafegyelem kérdésében ütköztek össze a műszakiak és a munkások, utóbbiak egyes gyárakban az elbürokratizálódott szakszervezeti vezetők irányításával értelmiségellenes magatartással tiltakoztak a fegyelem következetessége ellen. A műszaki értelmiség is felelevenítette válaszul sérelmeit, korábbi elithelyzetét sirató, politikailag nem szilárd elemein keresztül. 1919 júniusában már a Tanácsköztársaság vezetői is beavatkoztak a vitába és világos értelmiségi politikáról tettek tanúságot. A Tanácskormány elhatárolta a termelési biztos és a munkástanács hatáskörét, kiváló műszakiaknak megbizatásokat adott a népgazdaság felső vezetésében, és olyan műszaki terveket dolgoztatott ki, amelyeknek mai vonatkozásai is figyelemreméltóak. Jelentősek számunkra azok a dokumentumok, amelyek a műszaki felső oktatás átszervezésének terveit tárják fel a „Tanácsköztársaság intézkedései és tervezetei a Műegyetem korszerűsítése és fejlesztése érdekében" című fejezetben. Mégis ebben a vonatkozásban maradt hiányérzetünk; mennyiségileg sokkal kevesebb, mint az előző fejezet dokumentumanyaga, de „a haladó műegyetemi diákmozgalmak 1918/19-ben" címszó alatt még ennek is kb. csak a felét találjuk. Feltehetően kevés forrásanyag maradt fenn ezek tárgyköréből, úgy gondoljuk, szélesebb kutatási területről mégis gazdagabban dokumentálható lenne. Fontosnak látjuk a műegyetemi hallgatók létszámának, összetételének alaposabb vizsgálatát, magatartásának gyökereit feltáró értékelését. Elszakíthatatlan ugyanis ez a kép a forradalmak előtti korszak struktúrájától és csak így kaphatunk teljesebb, történelmi vonulatú társadalmi képet a forradalmak utáni nemzedékek műszaki értelmiségéről. Ilyen áttekintés komoly segítséget adhat azután a mára vonatkozólag is, ezért várakozással tekintünk az újabb dokumentum-feltárások alapján készülő tanulmányok, monográfiák elé. PÁNDI ILONA