Századok – 1973

Történeti irodalom - Egy hézagpótló helytörténeti forrásgyűjtemény (H. Kohut Mária: Források Budapest történetéhez 1873–1919) (Ism. Remete László) 779/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 781 nak már a községpolitika hadállásaiba, majd 1919 tavaszán az államhatalom megragadásával együtt a város sorsának irányítását is a munkásság veszi kezébe. H. Kohut Mária indokoltan széles teret biztosított gyűjteményében a munkásmozgalom fontosabb eseményeit regisztráló forrásközléseknek is, ezek közül néhány az újdonság erejével hat a korszak kutatói számára. Kiemelném az 1907. október 10-i nagy sztrájk lefolyását tükröző bizalmas rendőri összesítést: kerületenként, ezeken belül üzemenként jelzi a sztrájkolók, illetve a felhívás ellenére munkába állott dolgozók számát. A táblázatok az ipartörténész számára is biztos támpontokat nyújtanak az egyes üzemekről, a dolgozók létszámáról. Talán az előbbinél is izgalmasabb felfedezés Andréka rendőrtanácsos összefoglaló jelentése az 1918 január második felében lezajlott nagy politikai sztrájk előzményeiről, a galileista csoport, az IKTOSz, az első munkástanácsok szerepéről. Más forrásokból, emlékezésekből sok mindent tudtunk már a történtekről, de a hézagos adatok, pontatlan emlékezések miatt elég tisztázatlan részletkérdés maradt, amelyek végleges megoldásához sokat segít a terjedelmes rendőri beszámoló. Dicséretet érdemel a válogatás világos, logikus szerkesztői elrendezése négy nagyobb részben, ezeken belül kronologikus sorrendben, továbbá a fő- és alfejezetek elé írt tömör és célratörő szerkesztői kitekintések, végül a jól használható nyolc lapnyi kronológiai táblázat. Akadnak elvétve vitatható megoldások, szempontok. Bárczy István beállítását egyoldalúan pozitívnak találom. Erdemeit nem vitatom, de indokolatlannak érzem, hogy jellemzését egyedül Krúdy magasztaló Bárczy-portréjával oldotta meg a szerző, bár ugyanő közli a polgármester 1914. október 7-i törvényhatósági felszólalását is, amelyben Bárczy éppen a saját „nagy korszakával" egybeeső 1914 előtti éveket minősítette különös módon: „jó, hogy a háború most jött és nem később, mert a béke, amelyet megszakított, rothadt béke volt", hangoztatta ekkor Bárczy, akinek korlátait is jól jellemezte például a Népszava 1917-es cikke értékelve a polgármesteri tisztségét elhagyó várospolitikus pályafutását. Krúdy írása mellett egy ilyen dialektikusabb móltatásnak is helyt lehetett volna adni. Fel lehetne vetni azt a kérdést is, hogy vajon nincs-e túlságosan a régi Budapest kerületeire korlátozva a válogatás, noha a gyakorlatból tudjuk, hogy milyen intenzív érdeklődés mutatkozik az 1950-ben idecsatolt kerületek részéről saját múltjuk iránt. Különösen az 1918 — 19I9-es részek esetében, ahová más dokumentumgyűjteményekben már közölt szépirodalmi darabok is nagyobb számmal kerültek be, lett volna talán célszerűbb az előbbieket helyettesíteni (a rendelkezésre álló bibliográfiák segítségével könnyen feltalálható) olyan publikálatlan (1919 óta nem közölt) szövegekkel, amelyek a bemutatott belső tíz kerületen túl a peremvárosok és községek forradalom alatti életébe is bepillantást adnak. A kötet egészének nagy érdemeit azonban a kisebb kritikai észrevételek úgyszólván semmiben sem csökkentik. Külön kell kiemelni a laikusnak és szakembernek egyaránt mindig a szükséges helyen kitűnő eligazításokat nyújtó gazdag jegyzetapparátust, a kötet jó tipografizálását, szép kiállítását, kötését, ízléses borítóját és érdekes, részben eredeti közlésnek minősíthető képmellékleteit. REMETE LÁSZLÓ