Századok – 1973

Történeti irodalom - Lorant André: Le compromis austro–hongrois et l’opinion publique française en 1867 (Ism. Frank Tibor) 757/III

760 TÖRTÉNETI IRODALOM 760 akár a nemzetiségi kérdés, akár a külpolitikai problémák megoldásának más alternatívái is felmerültek az országban, s hogy a kiegyezésnek a magyarok között nemcsak hívei akadtak; Lorant pedig nem jelzi, hogy a szemléletmódnak ez az egyoldalúsága milyen szerepet játszott a francia politika alakulásában. Kísérletet lehetett volna tenni annak vizsgálatára is, hogy vajon a kormánypolitikáról szerzett információk mennyiben befolyásolták az ország népéről alkotott képet. Némi egyszerűsítés figyelhető meg francia vonatkozásban is, ahol a szerző nem mindig ügyel arra, hogy a politikai tablót a maga — néhány esztendővel később oly fontossá váló — sokarcúságában mutassa be. Lorant kiváló érzékkel tárja fel mindazokat a forrásokat, melyek a francia külpolitika és közvélemény hazai, azaz francia irányításáról tanúskodnak. Ügy érezzük azonban, hogy a gyökereket nem elegendő csupán Párizsban keresni: Bécs keze olykor különösen messzire elért, s bizony a magyar emigráció is jelentékenyebb szerepet játszhatott még e késői években is, mint ahogyan az e korszak francia dokumentumaiból kitűnik. Talán többet is megtudhattunk volna az egyes lapvélemények valóságos forrásairól, egy-egy politikus megnyilatkozásainak igazi mozgatórugóiról is. Bizonyos egyoldalúságot mutat a diplomáciai, a gazdasági és a katonapolitikai kapcsolatok taglalása is. A francia oldalra koncentráló vizsgálódást fokozottabban lehetett volna az osztrák, illetve a magyar fél állásfoglalásának, helyzetének bemutatásával kiegészíteni. Hiányoljuk az osztrák—francia viszony neuralgikus pontjának, az itáliai problémának behatóbb elemzését. Az olasz kérdés mélyreható vizsgálata nélkül aligha érthető meg a maga komplexitásában akár az osztrák, akár a francia külpolitika. Módszertani szempontból vitathatónak érezzük, hogy Lorant a francia publicisztika megnyilatkozásait csak a legszűkebben értelmezett egyezkedési periódusban kíséri figyelemmel. Bel- és külpolitikai szempontból egyaránt nyilvánvaló, hogy 1867 története szorosan összefügg 1869—61 eseményeivel; emellett a kiegyezés előkészületei és utólagos értékelése 1865 és 1870 között állandóan foglalkoztatták a nemzetközi publicisztikát. Ha nem is olyan példás alapossággal, ahogyan ezt 1866 — 67 vonatkozásában tette, érdemes lett volna a szerzőnek 1859 és 1861, illetőleg 1865 és 1870 között — ha mást nem — tallóznia a francia sajtóban. E néhány kérdés megoldására viszonylag bőséges forrásanyag is rendelkezésre áll, sőt, Lorant munkájának lezárása körül idevágó feldolgozások is napvilágot láttak. Ami a francia közvélemény osztrák befolyásolását illeti, az osztrák külügyminisztérium sajtóosztályának iratanyaga (Haus-, Hof- und Staatsarchiv: Ministerium des Äussern, Pressleitung des Präsidiums) beszédesen vall a bécsi politika ilyen vonatkozású szándékairól (kapcsolatkeresés külföldi lapokkal, újságírók tollának „megvásárlása" stb.). A dokumentumokból kitűnik, hogy az osztrák kormány előbb sikertelenül igyekezett megnyerni, később azonban képes volt befolyásolni a francia sajtó egy részét. Minderről színvonalas tájékoztatást nyújt Barbara Krebs kis kötete (Die westeuropäische Pressepolitik der Ära Beust (1865—1871). Göppingen, 1970. 23 — 44, 56 — 90, ill. 130—153. 1.), amely értékesítette a Pressleitung iratanyagát is. A sajtóiroda dokumentumaiból egyébként a Franciaország felé irányuló osztrák propaganda jellegére, formáira vonatkozóan is értékes információkat nyerhetünk. Egy példa csupán: a Lorant által az anonym brosúrák közé sorolt L' empire austro-hongrois et la politique du Comte de Beust (Paris-Bruxelles, 1870) című könyvről nem csupán az derül ki itt, hogy Beust irányításával Bécsben készített propagandamű, hanem az is, hogy angol szerzője, Henry Worms kifejezetten Beust franciabarát politikai elgondolásainak figyelembevételével állította össze könyvét, s annak színvonalas francia fordítását fontos politikai kérdésnek tartotta (Worms—Beust, March 5, 1870. HHSta: Min. des Äussern, Pressleitung, Karton 19; ld. még B. Krebs: i. m. 177—178. 1., valamint Lud-