Századok – 1973

Történeti irodalom - S. Lengyel Márta: Reformersors Metternich Ausztriájában (Ism. Fenyő István) 746/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 747 térül — a jelzett abszolutizmussal, a Gesamtmonarchie államiságával szemben a XIX. század harmincas éveitől kezdve fellépő osztrák ellenzéki körök születésére, szerveződésére vet újabb fényt ez a tanulmány, — közelebbről bemutatva a hazai, polgárosodásra irányuló reformmozgalmaknak lajtántúli megfelelőit. S. Lengyel Márta vállalkozása azzal a publicistával ismertet meg tehát bennünket, aki munkáiban — cikkeiben és röpirataiban — osztrák létére először mert önálló véleményt nyilvánítani a Habsburg-birodalom rendszeréről, aki egy nem sokkal később felvirágzó progresszív politikai röpiratirodalom egyik úttörője volt. S akitől utóbb — naívsága, a kormányzatba vetett illúziói, elhibázott reformista útkeresése s jellemhibái következtében — e progresszív röpiratirodalom java képviselői sorra elfordultak, — akin túlhaladt az általa is elindított, de kellően meg nem értett fejlődés. Gross-Hoffinger munkásságának elemzése nélkül az osztrák Vormärz története éppúgy nem érthető meg a maga teljességében, mint a korabeli magyar-osztrák viszonyok — ellentétek és párhuzamok — belső logikája sem. Sőt ez az analízis támpontokat ad a hazai liberalizmus — a rokon haladó elvek és a hasonló illúziók ! — fejlődéskópéhez is. Mindezek az összetevők pedig már eleve magadják számunkra S. Lengyel Márta tanulmányának veretét: jelzik, hogy hézagpótló, nem egy vonatkozásban a további kutatásokat megalapozó munkával állunk szemben. Az értekezés gondolatmenetéből, érveléséből nyilvánvalóvá válik, hogy Gross-Hoffinger számos jelenséget jól látott meg az osztrák államrendszer alapvető gyengeségei közül, találóan bírálta a kormányzatnak a Habsburg-állam keretei között élő más nemzetekkel kapcsolatos politikáját is, — de végig nem bírt szabadulni e monarchia és monarchizmus önkorrekciójának illúziójától. A megoldást mindvégig a birodalom „korszerűsítésének" alapján képzelte el, jóllehet e koncepció talmi voltára keserű élményei, életének sokasodó csalódásai már korán ráébresztették. írásai így — s ebben foglalható össze S. Lengyel Márta alapos elemzéseinek elvi summázata — gazdag példatárul szolgálhatnak mind az alkotmányos monarchizmus, mindpedig a liberális reformeszmék korlátozottságaira, a pozitív vonásaikkal együttjáró, azokat is átható belső ellentmondásokra. (Ezt az ideológiai kétlelkűséget különben szellemesen jellemezte az S. Lengyel Márta által is idézett egykorú titkosrendőri jelentés: ,, . . . a forradalmi álarc mögül örökösen kitetszik a hű szívű osztrák, aki erőnek erejével a Marseillaise-t igyekszik énekelni, és akinek minden pillanatban a »Gott erhalte Franz den Kaiser« jön a nyelvére.") A tanulmány szerzőjének érdeméül mindenekelőtt azt kell említenünk, hogy hatalmas tényanyag megmozgatása, a legapróbb életrajzi, pályaképi mozzanatok felkutatása alapján végezte munkáját. Emellett nemcsak a kor osztrák politikai röpiratirodalmát búvárolta át, de a maga egészében feldolgozta Gross-Hoffinger újságjának, az Adlernek évfolyamait is, beolvasztva annak értékelését a pályakép egészébe. Ez adja meg számára az ugyancsak elismerést keltő elvi biztonságot ós körültekintést, amellyel az egyenesvonalúnak éppen nem nevezhető pálya vargabetűit megrajzolja és értékeli. FUológiai pontossága, tárgyfeltáró lelkiismeretessége oly nagyfokú, hogy hellyelközzel már alighanem túlzott is. A jegyzetapparátus, a könyvészeti leírások oly széleskörűek, a hivatkozások, az oda- és visszautalások oly nagyszámúak, hogy időnként megakasztják a gondolatmenet lényegére való koncentrálásban az olvasót. Némely esetekben — elsősorban a biográfiai mozzanatoknál — kevesebb bizonyosan több lett volna az adatokból. Ezek helyett érdemesebb lett volna közelebbről megvizsgálni néhány, a tanulmányban mellőzött összefüggést. így Gross-Hoffinger ideológiájának kapcsolatait a hormayrizmussal, azaz az osztrák összbirodalmi nacionalizmussal, az osztrák politikai nemzet eszményített, romantikus kultuszával. A röpiratíró koncepciója ez irányzatnak félig-meddig ellentétes reakciójaként formálódott ki, mégis: ifjúkorában — honismereti munkáinak megalkotása idején — nyilván számos ponton merített ősz-