Századok – 1973
Történeti irodalom - Fehér András: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az ellenforradalmi rendszer (1919 augusztus–1921) (Ism. Stier Miklós) 748/III
748 TÖRTÉNETI IRODALOM 748 tönzést Hormayr báró nézeteiből. Hiányolnunk kell továbbá, hogy a szerző alig szól Gross-Hoffinger eszméinek jozefinista gyökereiről, jóllehet ez az Ausztriában oly nagyhatású eszmekör éppen nem veszítette el érvényét a szellemi emberek körében II. József halálával. Végül arra szeretnénk utalni, hogy ez eszmék továbbfejlődésének rajza is hézagos: S. Lengyel Márta nemigen vizsgálja meg Gross-Hoffinger ideológiai örökségének alakulását más jelentős osztrák publicistáknál, például az épp őáltala régebben meggyőzően interpretált Franz Schuselkánál, illetve Viktor Andrian-Werburgnál, Ignaz Kurandánál, az Ausztriából kitiltott Grenzboten szerzőinél, s általában: & Junges Österreich íróinál. Mindehhez azonban hozzá kell tennünk: lehet, hogy e kérdésekről S. Lengyel Márta soron következő tanulmányaiban szól majd, hiszen eddigi munkássága alapján kétségkívül élethivatásának tekinti az osztrák Vormärz politikai irodalmának kutatását. Jelenlegi értekezése — némely szóvá tett hiánya és módszerbeli problémája ellenére is — újra meggyőz arról, hogy e korszak publicisztikájának összegező értékelésére ő lenne nálunk a leghivatottabb. FENYŐ ISTVÁN FEHÉR ANDRÁS : A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉS AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER (1919 augusztus — 1921) (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sorozat 50. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1969. 220 1.) Tíz év nemcsak az ember egyéni életében számottevő időszak, hanem — különösen korunkban, a társadalmi-politikai-ideológiai fejlődés felgyorsulásának idején — szellemi életünkben is komoly, nagyonis érzékelhető változásokat eredményező periódussá válhat. S ha most visszagondolunk a 60-as évek elejére, amikor marxista történetírásunk megújult, akkor láthatjuk, hogy szemléletükben s szükségképpen tárgyi anyagukban is mily sok újat hoztak azok az alkotások, amelyek olyan új- és főként legújabbkori téma feldolgozására vállalkoztak, amelyeknek dogmatikus kezelése nagyon is elterjedt volt. Ilyen téma volt többek között a szociáldemokrata párt, a szociáldemokratizmus kérdése a két világháború között. Már oldottabb időszakban, az 50-es évek végén kezdte meg kutatásait Fehér András a címben jelzett témakörben. Kétségtelen, hogy bizonyos fokig meghatározottan vagy legalábbis nagyon erősen befolyásoltan a korábbi évtizedek kategóriáitól ós ítéleteitől, értékeléseitől ós szemléleti szempontjaitól. Fehér András azonban igen széles forrásbázisra (a szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom forrásai, egyes minisztériumok s az ausztriai magyar emigráció iratanyagai, szociáldemokrata és polgári szerzők művei, a korszak munkás- és polgári sajtótermékei stb.) alapozza vizsgálódásait. Fehér András kérdésfelvetései eleve tükrözik azt a törekvést, hogy minden esetben a történeti szituáció, az események vizsgálatából induljon ki, s alaposan elemezze a szociáldemokrata párt vezetőségének elvi állásfoglálásait, politikai döntéseit. Könyvében végső fokon a következő kérdésekkel foglalkozik: 1. hogyan alakultak az ellenforradalom hatalomrakerülése utáni megváltozott történelmi körülmények közepette a szociáldemokrata munkásmozgalom tevékenységének történelmi feltételei, 2. vizsgálja az újjászerveződött szociáldemokrata párt eszmei és szervezeti