Századok – 1973

Történeti irodalom - Moravcsik Gyula: Byzantium and the Magyars (Ism. Bartha Antal) 738/III

740 TÖRTÉNETI IRODALOM 740 erdélyi Gyula és Ajtony Bizáncban vette föl a kereszténységet. Magyarország (Turkia) első püspökét, Hierotheost a konstantinápolyi partiárka Theophylactos szentelte föl 962 táján. A XII —XIII. század fordulójáig a bizánci egyház jelentős pozíciókkal rendelkezett Magyarországon; a csehországi Sazava kolostor szláv liturgiát követő szerzetesei 1055-ben a visegrádi bazilita monostorban találtak oltalmat. Magyar közvetítés komoly szerepet játszott abban, hogy az 1054. évi schisma után sem szakadtak meg a keleti és a nyugati egyház kapcsolatai. Az államközi kapcsolatok alakulásának értékelésében a szerzőnél felmerült annak a gondolata, hogy a X. századi Magyarország vonatkozásában a bizánci kormányzat a birodalmi fennhatóság jogfolytonosságának eszméjét alkalmazta. Ezt a gondolatot abból vezeti le, hogy a honfoglalás előtti Magyarország déli és délkeleti területe a Bizánc fennhatósága alá került Bulgáriához tartozott. Ám a jogfolytonosság eszményének szempontjából inkább Pannónia jöhetne számításba. A XII. századi bizánci politika valóban Pannóniára, az egykori birodalmi tartományra hivatkozott, ami persze a XII. században archaizmus volt, de már a X. században is az lett volna, ha említése fölmerült volna. Ez azonban elmaradt. Arra a gondolatra jutunk, hogy a délkeleti és déli országrészek magyar urainak bizánci kapcsolatait több ok indokolta. A X. században a magyar— bizánci kapcsolatoknak már nagy múltja volt, az ezen országrészeken talált bizánci keresztény előzmények és a magyar fejedelmek saját politikai megfontolásai együttesen jelölték ki e kapcsolatok jellegét. Amikor a bizánci udvar azt javasolta a magyar vezéreknek, hogy térjenek vissza a besenyők által elfoglalt Etelközbe és a magyarok legyenek bizánci katonai segódnép, ezt a javaslatot a magyar vezérek elutasították. A két birodalom között elhelyezkedő Magyar Királyság viszonyát a két nagyhatalomhoz — mindkettő az egykor egységes Római Birodalom kizárólagos jogutódjának tekintette magát — az óvatos tartózkodás, az állami önállóság védelme határozta meg. Ezt az elvet, a XI. század 70-es és a XII. század 40—70-es éveiben a trónviszályokkal kapcsolatos pártoskodások idején érte sérelem, mivel a viszálykodó felek a bizánci vagy a német-római császári udvarban kerestek támaszt, illetve onnan kaptak ösztönzést. A magyar kormányzat jogos gyanakvással kezelte az országon átvonuló, rendetlenkedéseik miatt rosszhírű keresztes hadakat. Ebben a tekintetben a magyar és a bizánci érdekek és álláspontok közel álltak egymáshoz. Problematikus, hogy a XI. század 70-es éveiben Salamon által a német-római császárnak tett hűbéresi ígérettel szemben I. Géza király számára Bizáncból küldött koronával kifejezett álláspont jelenthette-e Magyarország függetlenségének garanciáját, még annak feltételezése esetén is, hogy a bizánci udvar gondot fordított ilyen garanciára. A XI. század 70-es éveiben a szeldzsukok, besenyők, úzok háborúi és a bizánci uralom ellen fegyvert ragadó bulgárok és szerbek támasztotta bonyodalmak közepette maga a bizánci kormányzat is nyugati kapcsolatokat keresett, nevezetesen VII. Gergely pápához és a délitáliai normannokhoz fordult segítségért. A pártviszályokban elfáradt Magyarország és a háborús bonyodalmakkal küzködő Bizánc érdekelve voltak a kapcsolatok rendezésében. Nyugati szövetségesek keresése közben Bizánc nem feledkezhetett meg Magyarországhoz fűződő viszonyának alakulásáról. Magyarország déli, különösen dalmáciai terjeszkedése, a XI. század vége, a XII. század első harmada közti időben, Bizánc katonai ellenlépéseit ós diplomáciai alkudozásait váltotta ki. A Szávától délre eső terület és Dalmácia Bizánc számára századok óta féltve őrzött érdekszféra volt. A két ország érdekeinek ütközése a délszláv népek érdekeit érintette, az ő rovásukra folyt a küzdelem. Mánuel Komnen bizánci császár, I. László magyar király unokája egy birodalom — egy császár eszményét, az egykori Római Birodalom egysége visszaállításának tervét melengette. Azt, amit távoli elődjének, Justiniannak is csak részben és rövid