Századok – 1973
Elméleti; módszertani kérdések - Bärg M. A.: A módszer problémája a mai polgári történetírásban 719/III
A MÓDSZER PROBLÉMÁJA A MAI POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁSBAN 733 az akronikus (történelemellenes) irányzat is. Kialakul egy olyan vélemény, hogy a szociológiai elméleteknek már nincsen szükségük a múltra, a történelemre, hogy a múlt egyre inkább „távolodik a jelentől" és elveszti minden jelentőségét a jelen számára. Weber történelemre orientált szociológiáját fokozatosan kiszorítja a funkcionalizmus, pontosan úgy, ahogyan a történeti orientációjú „politikatudomány" (amely Eichhorn és K. F. Savigny tradícióira nyúlik vissza) egyre inkább átadja a helyét a behaviorizmusnak.53 így kételkedik H. Arendt politológus abban, adhat-e valamit a történelem a mai politika megértéséhez. Végül a szociológus is felteszi a kérdést : „mi ma a kronológia és genealógia haszna? . . . Pl. Amerika dinamikus társadalmát tekintve, ahol az emberek ritkán halnak meg ott, ahol születtek. Ezek az emberek nem a múlt iránti hálaadásra vesztegetik az életüket, hanem a jövőt akarják tisztán látni. Senkinek sincs szüksége arra, hogy tudja, mit tettek a nagy emberek a múltban, azt kell tudni, hogy az egyszerű embereknek mit kell csinálniuk a jövőben."54 Ebben a történelemszemléletben természetesen jelentős mértékben érvényesül az amerikai polgári történetírás jellegének hatása is, de hasonló nézetek jellemzőek a „társadalomtudományok" általános „szellemére" is. A „kis" csoportok tanulmányozásának a mai polgári szociológiában alkalmazott módszereit, úgy tűnik, a történészek is fel tudják használni, például a történelmi közösségek néhány formájának kutatásában, de természetesen csak mint segédmódszereket, mivel a polgári szociológiának a társadalom mint egész nem esik érdeklődési körébe. A makroszociológiaként fellépő szociológia (mint a funkcionális rendszerek általános elmélete) szükségszerűen csakis tisztán deduktív logikai elmélet lehet, amely olyan magasan lebeg a „társadalomtudományok", és különösen a történettudomány valóságos feladatai felett, hogy egyáltalán nem alkalmas a kutatási gyakorlat „irányítására". És ez természetes is, hiszen egy ilyen elméletnek azt a benyomást kell keltenie, hogy (logikai szempontból) az összes lehetséges tényezők különböző osztályainak kimerítő klasszifikációján alapul. Ugyanakkor nem veszi észre, hogy magában ebben az igényben, egy ilyen klasszifikáció „kimerítő jellegének" az igényében mindennél világosabban megnyilvánul, hogy mennyire élettelen és spekulatív. Ha a funkcionális szociológia szemszögéből a történelemnek mint tudománynak az az alapvető hiányossága, hogy nem a „struktúraelemzés szisztematikus módszerén alapul" (ami természetesen igaz is, amenynyiben polgári történetírásról van szó), akkor a szociológia alapvető hiányossága a történész szemszögéből egyrészt abban van, hogy nem tudja megmagyarázni az egész szisztematikus változásait, másrészt pedig abban, hogy kénytelen a változás forrását kívülről „belevinni" a rendszerbe (népességnövekedés, kultúrértékek változása stb.). De mit tehetnek ebben az esetben a „társadalomtudományoknak" azok a képviselői, akik a történészeket meg akarják nyerni „saját hitüknek"? Egyet tehetnek: leszállhatnak „elméleteik" ködös magaslatáról, bemutathatják, hogyan „működnek" specifikus módszereik a történelmi kutatások területén. Éppen ezen a ponton a történészre a kínálat olyan özöne zúdul, amely nyilvánvalóan meghaladja a keresletet. A társadalmi szférára vonatkozó ilyen vagy olyan idealista elképzeléseken alapuló „emberről szóló tudományok", és közülük különösen azok, amelyek az utóbbi években a formalizálás kellő fokát elérték ahhoz, hogy a leíró tudományok kategóriájából azoknak a tudományoknak a kategóriájába legyenek átsorolhatok, amelyek a törvé-53 R. T. Holt and J. E. Turner : The Methodology of Comparative Research. New York. 1970, 1 skk. 54 American History and Social Sciences, 6; A. L. Kroeber: Culture. A Critical Review. Cambridge (Mass.). 1952; D. Lerner: The Human Meaning of Social Sciences. New York. 1959, 14. A „high theory" legélesebb kritikáját lásd: С. W. Mills: The Sociological Imagination. New York. 1959, ch. 2.