Századok – 1973
Elméleti; módszertani kérdések - Bärg M. A.: A módszer problémája a mai polgári történetírásban 719/III
A MÓDSZER PROBLÉMÁJA A MAI POLGÁRI TÖRTÉNETÍRÁSBAN 725 sadalomelméletben ugyanazt a vezető helyet foglalja el, mint a történetírás a francia társadalomelméletben. Ismeretes, hogy az amerikai szociológia demonstrálni akarván módszerei egyetemességót, nem állt meg a történetírás határainál, hanem betört a tradicionálisan történelmi kutatások területére is.2 6 Ez szükségessé tette, hogy a szociológiai módszerek az elméleti megalapozásban gyümölcsözőnek bizonyuljanak az új területen. Másrészt, sok szociológus, akit aggasztott a funkcionalista világkép statikus volta, a történetíráshoz fordult ,,a funkcionalizmus hiányosságainak leküzdéséhez", äZäZ 81 „társadalmi változások mechanizmusának tanulmányozásához szükséges eszközökért".27 Es minél inkább csalódnak „az empirikus szociológia módszereinek" egyetemességében, annál inkább nő a történelmi nézőpont presztízse a szociológusok körében.28 Ami a mai amerikai történetírást illeti, soraiban az empirikus szociológia „expanziójának" veszélye egyre nagyobb széthúzást eredményez. Egyes történészek — a kisebbség — készek teljesen áttérni „az idegen hitre" és a világ történeti felfogásáról való lemondás árán „történeti szociológusokká", „antropológusokká", „pszichoanalitikusokká" válni. Mások azonban — a többség — kritikai álláspontra helyezkednek, vagyis egyetértenek a ,,társadalomtudományok"-hoz való közeledéssel, de csak bizonyos határig, változatlanul fenntartva, hogy a történelmi kutatás feladatai és céljai merőben különböznek a szociológia feladataitól és céljaitól. Az előbbiek határozottan hajlanak a történelmi kutatás matematizálására,2 9 az utóbbiak nem kevesebb meggyőződéssel kitartanak a narratív történetírás individualizáló módszere mellett. Akárhogy is ítéljük meg a nyugati országok ilyen vagy olyan nemzeti történetírásának mai, konkrét körülményeit, egy dolog semmiképp sem kétséges: a mai polgári történetírás uralkodó tendenciája az a törekvés, hogy szakítson a neokantianizmussal, és a történelmi kutatás egész metodológiáját felváltó interdiszciplináris kapcsolatok felé forduljon. A sokszor átélt kiábrándulás a sokat igérő „általános" és „speciális" történelmi metodológiából ahhoz vezetett, hogy a mai polgári történetírás leplezetlen közönyt tanúsít az ismeretelmélet iránt általában, és a történelmi megismerés iránt különösen. Ezt írta zászlajára: „A módszer az, amire egy történésznek szüksége van" (mintha a módszer semleges lenne az elmélettel szemben, mintha az elmélet nem nehezednék rá a módszerre, nem az elmélet „sugallná" a módszert). Ez a jellege szerint metodológiai pragmatizmus a történelemnek a más „emberről szóló tudományokkal való együttműködésének" tendenciájában jut kifejezésre. Lényeg az, hogy egy nagy jelentőségű tény áll előttünk: a polgári történetírás megkísérli leküzdeni hajdani elszigeteltségét, és a komplex kutatások útjára lép. Nyilvánvaló, hogy e tendencia mélyén az a meggyőződés rejlik, hogy az „emberi dolgok" magyarázatához minden egyformán fontos, ami az ember életére fényt derít: szükségleteinek természetére és kielégítésük módjaira, az emberi viselkedés és magyarázatának lehetőségeire stb.3 0 Könnyen meggyőződhetünk azonban arról, hogy a komplexitás fogalmán a történelmi folyamat egészének vulgáris, „soktényezős" koncepcióját értik. Az absztrakt ember fogalmával operálva (ha az ember rendelkezik is egy mégha, tározott kor „anyagi és pszichológiai" vonásaival) a polgári történetírás hű marad önma. 26 Vö. például R. N. Bellah: Tokugawa Religion. New York. 1957; N. Jacobs: The Origin of Modern Capitalism in Eastern Asia. Honkong. 1958; L. Benson : The Concept of Jacksonian Democracy. Princeton. 1961; J. Ooldthrope: The Development of Social Policy in England 1880—1914. Washington. 1962; The Reformation Crisis. Ed. by Y. Hurstfield. London 1965. 27 Lásd American History and the Social Sciences. Gleneoe. 1964. 28 O. Tundor : The Necessity of Historicism. American Political Science Review. Vol. 5, 1961, No. 3. 29 Vö. Quantification. In International Encyclopaedia of Social Sciences 1969. 30 Vö. History and Sociology. Ed. by R. Hofstadter and L. Lipset. New York. 1968, 119. 11 Századok 1973/3
