Századok – 1973
Elméleti; módszertani kérdések - Bärg M. A.: A módszer problémája a mai polgári történetírásban 719/III
724 M. A. BARG mutatnak. Az első esetben a dialógus aktív kezdeményező oldalát a történészek alkotják, a második esetben pedig a két diszciplína „együttműködése" és „összefonódása" mellett majdnem minden megnyilatkozás a szociológusoktól származik. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, elég, ha szembeállítunk két nézetet, amelyek az amerikai humán tudományok helyzetét ítélik meg. Lássuk a szociológusok véleményét arról, hogy milyen irányba halad a mai szociológia az USA-ban: „A modern szociológia arra törekszik, hogy megtalálja a középutat Skylla durva általánosításai és Kharybdis tiszta empirizmusa között. Az utóbbi két évtized folyamán az összehasonlító anyag és a tipológiai sémák szélesebb körű és kifinomultabb alkalmazása sok kutató energiáját olyan munka elvégzésére irányította, amely egyszerre volt szociológiai jellegű orientációját tekintve és történelmi jellegű karaktere alapján."2 1 Ugyanakkor a történészek semmi ehhez hasonlót nem tudnak mondani az amerikai történetírás helyzetéről. Ha a „Comparative Studies in Society and History" folyóirat köré csoportosuló kisszámú történésztől és az ún. .,új gazdaságtörténeti iskola" még kevesebb követőjétől eltekintünk, akkor az amerikai történészek szellemi beállítottságára azt az előítéletet kell jellemzőnek tartanunk, amely szerint a történész számára „gondolatai írásba öntésének aktusa egyértelmű önmaga eltemetésének aktusával". Ugyanennek a szerzőnek a véleménye szerint „a tradíció megingathatatlansága" mellett kiálló történészek a szociológia „agresszivitásának" láttán megőrzik „ünnepélyességüket és az áldozat méltóságát". Végül a hivatásos történészeknek még a „legrugalmasabb" csoportja is „védekezően elzárkózik".22 Arra a kérdésre, hogy az USA-ban, ahol már Beard és Turner korától létezik befolyásos és általánosan elismert „szociológiai" tradíció, miért alakultak így az erőviszonyok, nem könnyű válaszolni. Ennek a figyelemre méltó ténynek a részletes elemzése önálló kutatást igényelt volna, ugyanis figyelembe kellett volna venni a társadalmi-politikai szituációt ebben az országban, mind a modern amerikai filozófia, mind a szociológia tendenciáit, a történetírás hagyományait, a neokantiánus és neopozitivista metodológia térhódításának történetét az USA történetírásában stb. Az adott probléma teljes körüljárása az olvasónak feltétlenül azt a gondolatot sugallja, hogy az amerikai történetírásban annyira nyilvánvalóan uralkodóvá váló vonzódás az idiografizmushoz, vajon nem ugyanolyan megnyilvánulása-e a tudomány metodológiai válságának, mint a szociológia historizmus felé fordulása — vajon nem jelzése-e annak a zsákutcának, amelybe a strukturális-funkcionális módszer abszolutizálása vezetett? Nem véletlen, hogy az amerikai empirikus szociológia sokkal többet vár a „történészekkel való együttműködéstől", mint amennyit az utóbbiak várnak a szociológusokkal való együttműködéstől.23 A szociológia állapota nem ösztönzi őket erre.2 4 Végül még egy érdekes részlet a figyelmünket felkeltő tényben: az amerikai szociológia jelentős mértékben átvette a történetírás hajdani ideológiai és világnézeti funkcióját, és ezzel jelentős mértékben elértéktelenítette a „közvélemény" szemében. Vajon a történetírás konzervativizmusa nem a „védekező reakció" egy formája-e arra, hogy a szociológia felülkerekedése nemcsak a „mai történelem" területén, hanem a távoli múlt történelmének tanulmányozásában is fenyeget?2 5 Akár így van, akár nem, az empirikus szociológia az amerikai tár-21 W. Cahnman and A. Boshojj: i. m. 21. 22 Vö. L. Thrupp : A Working Alliance among Specialists. International Social Science Journal, Vol. 17, 1965, no. 4, 654. 23 Lásd American History and Social Sciences. Ed. by E. N. Saveth. Glencoe. 1964, 9; G. Bridenbaugh: The Great Mutation. American Historical Review, vol. 68, 1963, no. 2, 318. 24 A. Schlesinger jr. : A Humanist Looks at Empirical Research. American Historical Review, Vol. 67, 1962, no. 6, 768 ff. 25 Vö. J. A. Hexter: i. m.
