Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
NAB.CISO LÓPEZ KUBAI EXPEDÍCIÓJA 701 barátság Wimmer és a ,,vörös republikánus" Prágay közt föltehetően elvi alapokon nyugszik. Wimmerről írja Jánossy: „. . . változatlanul jakobinus elveket vallott. Alapjában véve azonban romantikus hajlamú idealista volt. Neki tulajdonítják azt a kijelentést, hogy a forradalom csak a gothai almanachban felsorolt arisztokrácia kipusztítása után kezdődik."74 Wimmer jellemzése — ha elvbarátság a kettejük közötti kapcsolat alapja — közvetve jellemezheti Prágayt is. Prágay Londonban barátai segítségével — akik kapcsolatban állnak a Willich és Schopper által vezetett német szocialista klubbal — kap munkát Willich londoni kefegyárában: „Willich gyárában dolgoztak a komáromi »vörös republikánusok« is, akik már 1849-ben radikális földreformot követeltek. Ezeknek szellemi vezére Prágay János ezredes volt."75 Ács Tivadar nem jelöli meg, milyen források alapján teszi e kijelentést, de ha elfogadjuk e megállapítást, egy Prágayhoz hasonló nézeteket valló csoportot kell feltételeznünk. Arról tudunk, hogy Komáromból céltudatosan, programszerűen készült egy jelentősebb csoport Amerikába. Kászonyi Dániel könyvében ötvennél többre teszi e tiszti csoport számát, mely Újházi vezetésével indul Amerikába: „Ők az észak-amerikai Szabad Államokba akartak költözni, és ott egy szabad államban szabad emberként élni, ahogy ők sehol Európában nem élhettek volna."7 8 A komáromiak rövid londoni tartózkodás után tovább utaznak az Egyesült Államokba.7 7 Itt adja ki Prágay 1850 elején a magyar forradalomról írt könyvét, melyet Fornet Kornél segítségével állított Össze. Prágay eszméit illetően — s különösen azért, mert a Lópezhez való csatlakozás előtt néhány hónappal íródott — a legfontosabb dokumentum e könyv.78 Prágay az Egyesült Államok közvéleményét akarja tájékoztatni angol nyelven kiadott könyvében. A „magyarok küzdelmét a szabadságért" abból eredezteti, hogy Ausztria „több mint kétszáz évig kifosztotta" Magyarországot. A magyarok olyan kortíGmyzatot akartak létrehozni, „. . . mely elősegíti a haladást, a végső ós teljes függetlenséget"; A Habsburg ház pedig „. . . be akarta olvasztani a nagy és hatalmas Ausztriába, . . . megsemmisítve a nemzetiségét . . ,"7 9 Prágay republikánus, üdvözli ós helyesnek tartja 1849. április 14-ét, s szemében Szemere pozitív megítélésének is az az alapja, hogy ő terjeszti elő a detronizálásról szóló törvényt Debrecenben.80 Prágay könyve első részében a forradalom katonai eseménytörténetét adja, a második részben 12 vezető8 1 portróját rajzolja meg. Nézeteit leginkább e jellemzések alapján ítélhetjük meg. Arisztokrata- és egyházellenessége több helyütt is előbukkan.8 8 Kossuth pozitív tulajdonságainak felsorolásakor említi helyeslően, hogy a mágnások által élvezett feudális szolgáltatásokat eltörölték, s azok jövedelme felére csökkent.83 74 Jánossy: i. m. 58. 1. 75 Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai . . . 24. 1. 76 Kászonyi Dániel: i. m. 2. 1. 77 Lásd Qál Éva: Újházi László a szabadságharc utolsó kormánybiztosa. Budapest. 1971. 78 Johann Prágay : The Hungarian Revolution. Outlines of the prominent circumstances attending the Hungarian struggle for Freedom: together with brief biographical sketches of the leading statesmen and generals who took part in it. New York, 1850. G. P. Putman. 79 Uo. 9—10. 1. 80 Uo. 149. 1. 81 Kossuth, Batthyány, Szemere, Csányi, Perényi László, Görgey, Klapka, Perczel, Damjanich, Aulich, Bem, Dembinszky. 88 Széchenyi például Prágay szerint ,, . . . olyan ember, akinek liberális nézeteit arisztokrata előítéletek torzították el." Uo. 164. 1. 83 Uo. 144. 1.
