Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
702 ANDERT.E ÁDÁM Nagyon fontos Prágay megítélésével kapcsolatban az, hogy miben látja a forradal_QŰX_(ő következetesen a forradalom szót használja !) vereségének okát. Erre Damjanich, Dembinszky, Görgey jellemzése ad feleletet. Görgeyné l említést tesz annak különc vonásairól, türelmetlenségéről, felfokozott ambíciójáról, politikai hibáiról, de legÍÖRtösabb vonásaként a rendkívjili bátorságot, hiflégvérű előrelátást, a nagy energiát és makacsságot említi. S bár ^árulásnak tartja Görgey fegyverletételét, végsőkónt ezt írja — utalva Görgey egy tettere, amikor egy hozzá közel álló tisztet, Udvarnoky századost, parancsmegtagadás miatt agyonlövetett — : „Görgey volt az országban a legszigorúbb forradalmár,"84 Görgeynek ez és ilyen forradalnjinak tűnő kérlelhetetlensége maradt meg Prágayban, s forradalmár tulajdonságai miatt tartja nagyra Bemet is, akit úgy jellemez, mint aki ,,. . . ritka géniusz, korának egyik legkiemelkedőbb tábornoka".85 Dembinszkyt érdes, gyanakvó természetű emberként jellemzi, aki amellett, hogy emiatt a tábornokokat hamarosan ellenségeivé tette, rossz tábornok is volt. Kossuth alaptalanul bízott benne, s ez sok súlyos vereséghez vezetett. Prágay szerint Kossuth meg is bánta ezt, s idézi Kossuth szavait, aki úgy jellemezte volna Dembinszkyt, mint ,,. . . kora miatt meggyengült, hanyatló emlékezetű embert".86 S a Dembinszkyről írottak végén állapítja meg: „Úgy tűnik nekem, hogy ő jobban tudna felelni ügyeink szerencsétlen menetéért, mint maga G§jgey, aki részben őmiatta vált árulóvá."87 Érdekes ebben az összefüggésben a Damjanichról írott rész, akinek ,,. . . harckeptelensége (ti. lábát törte) Magyarország számára a legrosszabb szerencsétlenség volt; ha ő a hadseregben marad, Görgey sosem tudja véghez vinni árulását."8 8 Világosan körvonalazódik Prágay véleménye: véletlenek összejátszásának, néhány tábornok tévedésének tudja be a vereséget, alapvetően szubjektív tényezőkkel hozza ezt összefüggésbe, föl sem vetve a vereségben szerepet játszó objektív külső és belső tényezőket. Úgy tűnik, több mint jelképes az, hogy Prágay Londonban a Willich-Schapperféle kisgd^g^JûjradaljQftét csoporthoz kapcsolódik, akiknek nézetei hasonlóak az övéhez. S úgy véljük, Prágayt is jellemzi az a kritika, melyet Marx 1850-ben a Willich-Schapper-féle csoportról mondott. Ezek ,,. . . a valóságos viszonyok helyett az akaratot domborítják ki, mint a fő dolgot a forradalomban".89 Ha választ akarunk adni arra, miért pejoratív Pulszky 1851-es megjegyzése Prágayról, s hozzá hasonlókról, a magyarázatnál a forradalom megítélésében mutatkozó nézeteit kell egyik tényezőként számba vennünk. A másik tényező föltehetően az lehet — maga Klapka is utal Prágay hatásvadász törekvéseire, aki önmagára akarja felhívni a figyelmet —, hogy Prágay megjegyzései néhány vezetőről (pl. Kossuthnak Dembinszkyről idézett sorai) olyanok, hogy az emigráción belül viszályok kialakulásához vezethettek, s vezettek is. Az effajta mentalitásnak része lehetett New Yorkban a komáromi csoportnál bekövetkezett szakadásban.90 Ez a fajta „forradalmiság", mely nem számol a megváltozott körülményekkel, vihette Prágayt López expedíciójába, nem figyelve az ïdegen környezet bonyolult összefüggéseire. A kérdések leegyszerűsítése Prágaynak életébe került, s mindazok életébe, akik ilyen alapállásról tekintették a kubai partraszállást. Prágay s a vele hasonló nézetet valló radikális magyar emigránsok a kalandos (és anyagi) indítókkal csatlakozó magyarokkal együtt egy meg nem alapozott akció — politikailag és katonai szempontból egyaránt reménytelen vállalkozás — áldozataivá váltak. 81 Uo. 159. 1. 85 Uo. 171. 1. 86 Uo. 175. 1. 87 Uo. 176. 1. 88 Uo. 166. 1. 89 Marx—Engels Művei 13. k. Budapest. 1962. 514. 1. 90 Újházi levele Kossuthhoz 1850 tavaszán. OL Kossuth Gyűjt. I. 736.
