Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
700 ANDERT.E ÁDÁM Lényegében hasonló következtetést lehet levonni a spanyol hatóságok előtt tett vallomásokból is. Egy James St. Levi nevű 17 éves !) fiú vallomásáról készült jegyzőkönyv a következőket mondja: „Elmondta (tudniillik a fogoly—A. A.), hogy Kuba lakóit a spanyolok despotizmusa elnyomja, és halálosan zaklatja; hogy úgy volt, hogy ötezer kubai hazafi kész fegyvert fogni a szabadság ügyéért; és hogy López egyesülni akart azokkal; hogy az ötszáz amerikai hazafi mint testőrgárda ment vele, hogy biztonságban partra szállhasson; hogy mindegyikük kettő vagy négyezer dollárt kapott volna; és ha ők így tettek, egy elnyomott népnek segítettek volna."70b Magas dollárösszegről történik e vallomásban említés. Nem tudni, hogy ez az , .ideológikus" érveken túl milyen vonzóerőt jelentett. A 132 fogoly (döntő részük északamerikai) eredeti foglalkozását vizsgálva feltűnő, hogy 24 személy volt tisztviselő, s a fennmaradó 108 fő döntő része (néhány értelmiségit—tanárt, jogászt, katonatisztet—leszámítva) volt kisiparos, volt farmer?0" Barringer csupán az ideológiai tényezőkre utal — csak sejthetjük, hogy az északamerikai társadalomfejlődés adott pillanatában egyes észak-amerikai rétegek is — gazdasági pehézségeik miatt — „érzékenyek" lettek a toborzás érveivel szemben. A La Verdad számait áttekintve világos, hogy a mozgalom a gyarmatosító-elleni felszabadító harc ideológiáját hirdette meg. A lap tudniillik nemcsak az autonomista irányzatot utasítja vissza (mely beérné reformokkal), de harcol az annexionista nézetek ellen is, független köztársaságot követelve.'o d A csatlakozók, köztük a magyarok is, ezt az ideologikus szférát ismerhették csak meg, s ez lehetett az alapja az expedícióban való részvételnek. A bonyolult helyzet áttekintését nem kívánhatjuk tőlük. Mindezt fontos hangsúlyozni, mert az utóbbi évtized történetírásában López expedíciója mint az USA-annexió egyik stációja jelenik meg, s a résztvevőkről mint zsoldosokról beszélnek. Prágay személyes példája is ez ellen szól, és sorsa olyan példa, mely segít megvilágítani, milyen érzelmi és ideológiai ösztönzők jelentkeztek az expedícióhoz csatlakozáskor. Prágayt annál inkább meg kell vizsgálni közelebbről, hiszen az expedícióban kulcsszerepe volt, s személyével kapcsolatosan anyagot is találunk. Szükséges Prágay személyét megvizsgálni azért is, mert a kubai történetírásban nevén túl nem történik róla érdemszerű említés, és ha magyarokról esik szó, Schlesinger nevét említik csupán, érdemtelenül, akinek a sikeres szökés után írt visszaemlékezései az expedícióra vonatkozóan egyik legfontosabb forrásnak számítanak.71 Szinnyei naplójegyzeteiben Ei'á^ayt „кошад'охш tevékenysége alapján a következőképpen jellemzi: „Politikai érzelmeit illetően vörös republikánus volt. Ő is azok közé tartozott, kik a várat_az utolsó emberig védeni akarták."'2 (Kiemelés tőlem — A. A.) Jánossy Dénes Prágay barátai közt említi azt a Wimmert, aki Londonban Louis Blanc köréhez tartozott. Maga Prágay itt, Londonban találkozik Wimmerrel. Bernd, Bécs londoni kéme beszámol egy 1849. október 28-i Pulszkynál tartott estélyről, melyen Louis Blanc, Wimmer és mások is részt vettek, s utóiratban közli: „Éppen most érkeztek ide à komáromi várból Klapka, Újházi, Prágay és más három magyar menekült."73 Ez a 70b An authentic narrative . . . (Wilson) 35. 1. 700 Uo. 41 — 44. 1. 70,1 A legfontosabb cikk, mely folytatásban megjelent: „Contestación a un Articulo del »Revisor« sobre las annexiones." La Verdad, 1850. febr. 15., ápr. 1., ápr. 26., máj. 18-i számokban. 71 Vö. Pitchon: i. m., aki Schlesingerről ír. R. С. Caldwell fő forrása szintén Schlesinger műve. 72 Szinnyei: i. m. 477 — 478. 1. 73 Az iratot közli Buchinger Manó : Titkos akták negyvennyolcas emigránsokról. Budapest, é. n. 46—47. 1.
