Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
NAB.CISO LÓPEZ KUBAI EXPEDÍCIÓJA 699 a pénzbeli előlegzést is megteheti pár nap múlva. Kérem Kormányzó Urat, ha szükségesnek találná ellen működésemet — ezt vélem kegyes őszinteséggel tudatni . . . Nyújtó Mátyás."6 6 Ezekből az idézetekből a csatlakozók két Jíjmsa kerül elénk. A „felhajtó", mint Becsey, aki — Nyújtó megjegyzeséből kiderül —, már a partraszálló expedícióba is szervezett magyarokat, a másik a munka nélkül tengődő, kilátástalan jövőjű magyar, 'mint Koszta. Kossuthot tehát informálják a kubai eseményekről, több oldalról is. A Ceutában fogva tartott magyarok közül Radnich Imre ír nyolc társa nevében6 ' Kossuthnak, s kéri közbenjárását kiszabadulásukhoz: „Elnök Úr! Az utolsó cubai expedíció tagja lévén, jelenleg még néhány magyarral ez spanyol börtönben szenvedek . . . Szabadságunk nélkülözése mellett, meg a baromi bánásmód és a tisztátalan, inkább ólhoz, mint emberi lakhoz hasonló börtönök a helyet rettentővé teszik. Az európai kormányok s Egyesült Amerikai Státusok reclamálták a hozzájok tartozó egyéneket, s most csupán mi magyarok azon közel 200-ra menő fogoly közül számra 8-an szenvedünk, s az ausztriai kormány által, ki hazánkat elnyomta, különös figyelemmel kísértetünk, mi egyedüli oka, hogy a spanyol kormány el nem bocsát." Közli Kossuthtal Schlesinger sikeres szökését, s társai nevében segítséget kér.68 Radnich Imre bátyja, János ugyancsak Kossuthhoz fordult segítségért: „Testvérem jelenleg, mint spanyol fogoly az ón bányába dolgozik, melly rettenetes munka alól ha még hosszabb ideig fel nem szabadul, örökre nyomorulttá lesz."6 9 Végül a magyar foglyok kegyelmet kapnak, maga Radnich Imre később részt vesz az észak-amekai polgárháborúban az északiak oldalán.7 0 Az akcióban résztvevő magyarok nagy részénél feltehetően anyagi tényezők is szerepet játszottak. Az is nyilvánvaló azonban, hogy bármilyen célra, bérfegyve resként nem lehetett volna felhasználni a 48-as emigránsokat. Motivációként feltétlenül nagy szerepet játszott az a tény, hogy csak a spanyol gyarmatosítók elleni harcot láthatták a kubai helyzetet nem ismerő, az expedíció mélyebb mozgató rugóit nem látó, a nemzetközi erőviszonyokra és érdekekre nem is figyelő magyarok. Hogy ez az ösztönző jelen volt, s nem csak az európai forradalmak emigránsainál, de az észak-amerikai csatlakozóknál is, Lester D. Langley tanulmánya jól bizonyltja. D. Langley, akinek tanulmánya talán a legújabb az e problémára vonatkozó irodalomban, az USA-külügyminisztérium irataiból idézi az elfogott észak-amerikai katonáknak a börtönből Barringerhez, az USA madridi nagykövetéhez küldött segélykérését. E katonák elmondták, őket az a hit vezette, hogy Kubát a forradalom hullámai már elborították. Crittenden elfogatása után szintén arról beszélt, őt az a hit vezette, hogy a sziget felkelt a spanyolok ellen. Ok a harcoló kubaiakat akarták segíteni. Barringer a külügyminiszternek, Websternek írva, e fiatalokról mondja: vaskos hamisításokkal, megtévesztéssel, fiatalságukkal ós tapasztalatlanságukkal, lelkesedésükkel éltek vissza; hamis lelkesedést keltettek bennük, s ezek az észak-amerikaiak azt hitték, hogy egy felkelt népnek segítenek.70 ® 66 OL Kossuth Gyűjt. R. 90. I. 1975. 67 Palánk László, Csermelyi József, Péteri János, Kerekes Béla, Nyikos János, Virág János, Bontilla György nevében. 68 OL Kossuth Gyűjt. R. 90.1. 1803. A levelet közli Jánossy is, i. m. II. 444. számú irat, 811 — 813. 1. 69 OL Kossuth Gyűjt. I. 2982. 70 Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai . . . 94. 1. 70a L. D. Langley: The Whigs and the Lopez expeditions to Cuba, 1849—1851: A chapter in frastrating diplomacy. Revista de História de America, 1971. No. 71. 18 — 20. 1. Barringer levele arra is bizonyíték, hogy az USA-kormány nem nézte jó szemm 4 az expedíciót.
