Századok – 1973
Közlemények - Anderle Ádám: A 48-as magyar emigráció és Narciso López 1851-es kubai expedíciója 687/III
NAB.CISO LÓPEZ KUBAI EXPEDÍCIÓJA 697 sek követték zászlóit, és így a spanyol helyőrségeknek egy-két véres ütközet után sikerült a bátor kis csapatot tönkre tenniök."5 6 Klapka tehát jól, informált; tudja, hogy az észak-amerikaiak segítik az akciót, s valószínű, hogy Prágay felfogását, világnézetét jól ismerve5' kerül a hangsúly Klapkánál az akció megítélésével kapcsolatosan a gyarmati elnyomás elleni függetlenségi harc motívumára. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Klapka nem ismeri mélyen az Egyesült Államok akkori belső problémáit, hiszen visszaemlékezései írásakor e korszak már távol is volt, másrészt az idézett sorok Prágay emlékét felelevenítő, meghatott visszaemlékezéssel kapcsolatosak. Fontos a „színes" tömegek — tehát főleg a rabszolgák - magatartásával kapcsolatos megjegyzése is, akik nem csatlakoztak Lópezhez. Érthetet en előtte ez a magatartás, de a partraszállás kudarcának egyik legfontosabb okát jelzi akkor, amikor a lakosság közömbösségéről ír. E magatartás mögött az is meghúzódik, hogy az 1840-es évek rabszolgafelkeléseinek leverése utáni csend honol Kubában, hogy hatalmas spanyol hadsereg állomásozott ekkor a szigeten. Engels az 1860-es évek elejének becsléseit közli a kubai spanyol hadseregre vonatkozóan, s ezek a számok nem csekélyek, erős elnyomó apparátus nehezedik a szigetre: „A kubai hadsereg: tizenhat veterán gyalogezred, négy önkéntes század, két lovasezred, két gyalogtüzérségi zászlóalj, négy üteggel és egy hegyitüzérségi zászlóalj négy üteggel, egy lovastüzérségi zászlóalj két üteggel, és egy árkász- és aknászzászlóalj. E csapatok mellett egy milícia disciplinada, amely négy zászlóaljból és négy lovasszázadból áll, és egy milícia urbana, mely nyolc lovasszázadból áll; összesen harminchét zászlóalj, húsz lovasszázad és 84 ágyú. Az elmúlt néhány év alatt ezt az állandó kubai hadsereget számos spanyolországi csapattal megerősítették, és ha az eredeti létszámát 16 — 18 000 főre becsüljük, akkor most talán 25 — 28 000 fő lehet Kubában. Ez azonban csak hozzávetőleges becslés."58 Ez a hadsereg egy milliónál nem sokkal nagyobb létszámú lakosságot ellenőriz.5 9 Pulszky visszaemlékezéseiben arról ír, hogy a kubai vállalkozás oka Észak — Dél ellentéte az Egyesült Államokban. A déliek Kuba csatlakozásával eggyel több rabszolgatartó államot szeretnének az Unióban látni, s „. . . ez késztette a déli kalandorokat a kubai merényletekre, melyeknek egyikében szegény Prágay . . . hősi halált nyert."60 Pulszky, aki emigrációs időszakában politikai éleslátásával tűnt ki, Klapkánál világosabban észreveszi az Egyesült Államokban működő erőket, s felismeri a kubai vállalkozással való összefüggést. Annexiós kalandnak tartja Prágayék expedícióját, s a magyarokat a „kalandorok" áldozatának nevezi. Pulszky az expedíció indító okára keres magyarázatot, s ezt az USA rabszolgatartó köreinek annexiós politikájában találja meg. Pulszky Prágayról nemcsak visszaemlékezéseiben ír. 1850-ben, közvetlenül a szabadságharc bukása után Prágayval kapcsolatos ítéletének az az alapja, hogy más emigránsokkal együtt segíti-e a „magyar ügyet". Amerika a magyar emigráció vezetői számára 1850—52-ben még az újrakezdéshez szükséges pénz és fegyver lehetséges forrása. Ahogy Teleki Kossuthhoz írott levelében mondja: „Amerikában ... ha küzdésünk tovább tart, sok pénzt és fegyvert és hajót találhatunk dispositionkra."6 1 56 Klapka: i. m. 274-275. 1. 57 Klapka: i. m. 572-573. 1. 58 Marx-Engels Művei 11. k. Budapest, 1966. 464. 1. 59 Census of Cuba, 1899. Washington, 1900. 72. 1. 60 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Budapest. 1958. 72. 1. 61 Közli Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban. Budapest. 1927. 598. 1.