Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
A VOLKSBUND UTOLSÓ ÉVE . 59 közigazgatási, de különösen a közrendészeti hatóságok és szervek a nemzetiségi kisebbségeket még mindig a kisebbségeink érzékenységét bántó és lealázó módon kezelik". A sajátos nyelvezetű rendelet szerint „a hungarista állam tisztségviselőihez, tisztviselőihez és közegeihez nem méltó ezt a múltból reánk szakadt csökevényt azonnal be kell szüntetni" s leszögezi: „A mai korelv szemlélete szerint élő és hungarista felfogást magukénak valló idegen ajkú árja testvéreink ügyeit teljesen azonosan kell saját magyar fajtánkéval kezelni." E körül azonban Bäsch visszás jelenségeket tapasztalt: cipőtalp-, petróleum-, cukor-kiutalásokban csak a Nyilaskeresztes Párt tagjai részesültek, a Volksbundba tömörült német nemzetiszocialisták nem. Ez volt az egyik ok, amiért 1945 telén Szálasival hatalomátvétele óta másodszor és utoljára közvetlen tárgyalásra ült össze, ezúttal Brennbergbányán. A másik megbeszélendő kérdés Bäsch azon régi kívánsága volt, hogy német számazásúak ne lehessenek a Nyilaskeresztes Párt tagjai, hanem .Szálasi ismerje el, hogy azok csak a Volksbundhoz tartozhatnak.98 Bäsch és Szálasi e tárgyalásáról nincs részletes forrásunk. Ugy tűnik, hogy a kérdések egész sora nyitva maradt, mert ezeket Baschnak Kemény külügyminiszterrel kellett tisztáznia. A „Magyarország Nemzet vezetőjének Népközösségi Irodája" (vezetője: Dr. Leicht József) részéről Kőszegen, 1945. január 22-én, e tárgyalásról készített feljegyzés99 Bäsch tárgyalási módjára, magatartására és felfogására vonatkozóan igen jellemző képet ad. A népcsoportvezető azzal kezdte, hogy Berlinbe megy két hétre jelentéstételre Reichsführer Himmlerhez, aki népi vonatkozásban a Volksbund irányítója. Nehéz helyzetben lesz, ezért kéri hogy bizonyos minimális kéréseit a kormány teljesítse, s így odakint igazolni tudja, hogy a Volksbunddal kapcsolatban valóban rendszerváltozás történt". Elmondotta, hogy „a hungarizmus elvi elgondolásait alaposan ismeri, másfél év óta emellett szállt síkra Németországban, de szeretné ha a hungarizmus gyakorlati eredményei ha még olyan csekély lehetőségek között is a Volksbundot illetőleg jelentkeznének. Figyelmeztet a közös szláv veszélyre, mely a partizán megmozdulásokban jelentkezik." A továbbiakban rámutatott: „március óta aggállyal figyelte, hogy a (nyilaskeresztes) párt és a mozgalom csak a német diplomáciai vonalon (Veesenmayer) mozgott, és nem keresték kellő időben a közeledést Winkelmann Obergruppenführerhez, aki pedig feltétlenül bírja a Reichsführer bizalmát. Reichsführer Himmler is tökéletesen bírja a Führer bizalmát, és így vannak kérdések, ahol őt nem lehet figyelmen kívül hagyni. E szempontból ő is szívesen rendelkezésre áll." Ha Bäsch vallomása és Meckel jelentései alapján netán hajlanánk arra, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítsunk Bäsch állítólagos kegyvesztettségének és megingásának, tépelődéseinek és kiútkeresésének, e dokumentum legfeljebb azt bizonyítja, hogy elbizonytalanodása átmeneti volt, érthető „vívódásaiból" semmi pozitívum nem született. Ellentétektől ugyan nem mentes, de szoros viszonya Szálasival, s a Veesenmayer Winkelmann erőpárból következetesen az utóbbihoz - a nyilván egyre erősebbhez igazodás, a Himmler kegyei kiérdemlésére irányuló törekvés jellemzi a magyarországi német népcsoport vezérét az utolsó hónapokban is: vissza kíván ugyan vonulni mint láttuk a családi boldogsághoz és a falusi magányba, de előbb végrehajtja 98 BM Arch. Bäsch Ferenc népbírósági pere. Bäsch vallomása. 99 OL Filmtár, 7885. doboz. BM. Szálasi per. 1. tekercs. TV/210—211.
