Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
58 TILKOVSZKY LORANT Ezzel kapcsolatban Meckel megismételte, liogy fölöslegesnek tartja Goldschmidt berlini tartózkodását: ,,az ő budapesti jelenléte részünkről több mint kívánatos". Meckel elfogulatlannak éppenséggel nem tekinthető jelentéseivel szemben a Volksdeutsche Mittelstelle 1944 november havi jelentése94 tárgyilagosabban tekinti Baseli és Szálasi viszonyát, s a népcsoportvezető álláspontját a Szálasi-uralom eddigi mérlegét megvonva, úgy világítja meg, hogy abból kitűnik Bäsch ,,hűsége az ügyhöz", amelyet utóbb Winkelmann és Veesenmayer egybehangzóan igazolt.95 A VoMi jelentése szerint „a népcsoport számára, melynek vezetősége részben Sopronban székel, igen jelentősek a magyarországi helyzet általános kérdései. Szálasinak nem sikerült megállítania az általános bomlást. Ebben a politikai helyzetben a népcsoportvezetőség azt a felfogást képviseli, hogy birodalmi német szerveknek kell átvenniük a parancsuralmat, minthogy Szálasi sem a közigazgatási hatóságoknál, sem a honvédség tisztikaránál nem tudja magát tartósan elfogadtatni, s rendelkezéseinek nem engedelmeskednek. A népcsoportvezetőség különösen azt tartaná fontosnak, hogy a honvédséget visszavonják, Németországban átneveljék, és küzdőszelleme megjavítására a kártékony elemektől magszabadítsák. Azonkívül a kormánynak rendszabályokat kellene hoznia a totális háborús bevetés biztosítására, és megfelelő rádió- és sajtópropagandát kellene indítania. A népcsoportvezető, jóllehet meg volt győződve arról, hogy Szálasi veszélyes ellenfele az ő népcsoportpolitikájának, a vele folytatott számos beszélgetés alapján arra hívta fel a birodalmi politika budapesti felelőseinek figyelmét, hogy egyedül a Nyilaskeresztes Párt vezére, Szálasi van még abban a helyzetben, hogy Magyarországot a káoszból kiragadja, és hogy őbenne meg is van erre jelenleg a készség. A népcsoportvezetőség teljesen tisztában van azonban azzal, hogy a tengelyhatalmak győzelme után Magyarország ismét a maga útját fogja járni, és Európa újjárendezésénél az akkori viszonyoknak megfelelően támasztott követeléseivel és megszokott németellenes beállítottságával a legnagyobb nehézségeket fogja okozni". A Szálasihoz való ragaszkodás, de ugyanakkor a közvetlenebb német parancsuralmi módszerek alkalmazásának sürgetése egyaránt rendkívül jellemző Bäsch ekkori állásfoglalására. A hungarista nemzetiségpolitikai elgondolásoknak a német népcsoport érdekeire nézve veszélyes voltát már régóta hangsúlyozta; ennek csak újabb bizonysága az a tervezet, amely szerint a hungarista államszerkezetben a német népcsoport vezetője az „egyéb" népcsoportok vezetőivel egy sorba helyezve foglalna csak helyet egy magyar vezetés (Csia Sándor) alatt álló Népközösségi Tanácsban, ahol a népcsoportvezetőknek csak véleménynyilvánításra lenne joguk, a döntés a Tanács elnökét illetné meg.96 A nemzeti kisebbségekkel való hungarista bánásmód irányelveit Láday István csendőrezredes, a Szálasi-kormány belügyi államtitkára 1944. november 27-én „valamennyi meg nem szállt vármegye főispánjának" megküldött rendeletében rögzítette.9 " Ebben megdöbbenésének adott kifejezést, hogy „a 94 OL Filmtár, 14362. doboz. E. 518515-18. 95 BM Arch. Bäsch Ferenc népbírósági pere. Winkelmann és Veesenmayer tanúvallomásai. 96 Hungarista Napló, VII. k. 77. 1. 97 Státny Archív V Nitre, 7176. doboz. — Komárom-megyei főispáni bizalmas iratok, 227/1944.'
