Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi kultúrtörténeti symposium Mariborban (1973. július 2–7.) (Ruzsás Lajos) 551/II

KRÓNIKA 553-az ország nyugati megyéiben, a mai Burgenlandban a robot- és terményjáradék miatt, továbbá azért, mert az allodizáló és a fával is kerekedelmet folytató Batthyányak megvonták jobbágyaiktól a faizás jogát. A parasztmozgalmak a XVII. században Horvátországban új formát öltöttek. Ezt mutatta be Klaic Nada (Zágráb) A horvátországi parasztfelkelések a báni végvidéken a XVII. században című előadása. A horvát földesurak, a zágrábi káptalan és az Erdődyek birtokaik védelmére a XVII. században jobbágyaikat katonai szolgálatra kötelezték. Ennek fejében felmentették őket földesúri terheik alól. Ez a felmentés persze csak ideiglenes jellegű volt, csak addig tartott, amíg a földesuraknak a török veszély miatt jobbágykatonákra volt szükségük. A jobbágy-katonák viszont arra törekedtek, hogy megjavult helyzetüket véglegessé tegyék, megszabaduljanak egyszersmindenkorra a földesúri terhek alól. A végvidéki királyi zsoldos katonák sorába szerettek volna bejutni. 1630 után élesedett ki a harc a jobbágy-katonák és földesuraik között, mert a békésebb idők beköszöntével földesuraik vissza akarták őket szorítani az adózó jobbágyok sorába. A földesúri katonák mozgalmukban maguk mellé állították a báni végvidék jobbágyait is, akik velük együtt királyi katonákká válva, megszabadultak volna a földesúri hatalomtól, illetve terhektől. Eredményt azonban nem értek el. Ruzsás Lajos (Pécs) hozzászólásában rámutatott arra, hogy hasonló társadalmi folyamat játszódott le Magyarországon is. Miután a dunántúli védelmi vonalat a király katonasággal ellátni nem tudta, a földesurak itt is a jobbágyok sorát felmentették kötelezettségeik alól, és katonai szolgálatot kívántak tőlük a végvonal, illetve birtokaik oltalmazására. E földesúri katonák, a hajdúk ugyanazt akarták elérni, amit horvátországi társaik: végleg meg akartak szabadulni a jobbágysorstól. Csak katonai szolgálatot akartak teljesíteni, ós szerették volna elérni azt az állapotot, amelyet a mezővárosok polgárai élveztek. Amint a török háború befejeződött, a földesuraknak nem volt többé szükségük e hajdúkra, és ugyanúgy mint Horvátországban igyekeztek jobbágyi sorba visszaszorítani és adózásra kötelezni őket. Magyarországon e küzdelem a földesurak és a földesúri katonák közt a XVII. század végén s a XVIII. század elején folyt. Egy részüket visszaszorították a jobbágyok közé, kisebb részüknek azonban sikerült némileg kiváltságosabb helyzetet, a mezővárosok polgárainak a helyzetét biztosítani magának. A XVIII. század folyamán az állami beavatkozás, amely az állami adó érdekében a földesurakkal szemben védeni igyekezett a jobbágyokat, arra vezetett, hogy a jobbágyok mozgolódni kezdtek. A földesurak allodiumaikat növelve, növelték a robotot, a hosszúfuvar-követeléseket, de a pénzjáradékot is. A parasztság abban a hiszemben, hogy az uralkodó támogatja, előbb Észak-Horvátországban robbantott ki mozgalmakat. Karamari Igor (Zágráb) A parasztfelkelések Észak-Horvátországban a XVIII. század folyamán című előadása az így kitört 1755. évi Krizevci-i, Kőrös-vidéki parasztlázadást tárgyalta. E lázadás késztette az uralkodót arra, hogy úrbéri rendeletet adjon ki, ideiglenes jelleggel Horvátországra. Az ugyanezen okból fakadó parasztmozgalmak a következő évtizedben folytatódtak a Dunántúlon. Ennek nyomán határozta el magát a bécsi udvar arra, hogy úrbéri rendezést hajtson végre Magyarországon és Szlavóniában. Ennek lefolyását és kihatását ismertette Felhő Ibolya (Budapest) A parasztság helyzete és mozgalmai a Dunántúlon a XVIII—XIX. században címen. A parasztmozgalmaknak az 1767. évi úrbéri rendezés nem vetett véget. A földesuraknak árutermelésük érdekében allodiumaikat szélesíteni, a robotot pedig növelni kellett. így az úrbéri rendezés után a parasztmozgalmak kiváltó okaivá a maradvány- és az irtásföldek váltak. Az ilyen okból fakadó mozgalmak voltak a jellemzők egészen 1848-ig. E mozgalmak vezetőinek nevét már sok esetben ismerjük, húzta alá előzőleg Kropf Rudolf fejtegetései során. Kanyar József (Kaposvár) hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy többek között azért is szükség volna a paraszti műveltség vizsgálatára,